KÉPREGÉNY
(a rémember: remember)
(játék két
részben)
Szereplők:
MESTER
ASSZONY
FIÚ
A
SZŰZ
A
NEM SZŰZ
POSTÁS
MECÉNÁS
GONDNOK
BÓDOGNÉ
A szín: egy lakótelepi szeméttároló, ami most
egy kilakoltatott család élettere is.
A tároló előtt keskeny előtér.
A ”nappali” leginkább
egy műterem.
Ebből a helyiségből hátul két vasajtó nyílik.
Odakint goromba koratéli
fagy uralkodik.
ELSŐ
FELVONÁS
1;
GONDNOK , BÓDOGNÉ
A színpad
bal szélén egy zöld, gurulós kuka tartózkodik.
A Gondnok a kukában kotorászik egy bottal,a mellette lévő
mocskos nejlonzsákba válogat, közben
kifelé magyaráz.
A színpadon elől, jobbra egy kissámli,
amellett kisasztal,
azon váza,a vázában művirág.
GONDNOK
Nomármost, kedves, láthatja, a
rácsodálkozásom
bizonyítja a nyitottságomat. De ugyanakkor
igényelnék kegyedtől némi
körülhatárolást is.
Megvizsgál egy darab kenyeret,
finyásan visszadobja.
Mivel az iménti állítása kissé meghökkentő.
Nem nagyon, hiszen hallottunk már ilyet.
Hajaj, de hányszor.
Bódogné kintről.
BÓDOGNÉ Ugyan már, Géza, ne szédítsen a
dumájával!
GONDNOK Ám tamáskodásom csak arra...hoppá (?)
Újabb kenyérserclit talál, ez
átmegy a rostán, a zacskóba kerül.
Vonatkozik. Hogy. Biztos benne?
BÓDOGNÉ Amit
mondtam, az mondva van és kész.
GONDNOK De
éppen ez az, ami probléma!
És mint ilyen, még nyitva van.
BÓDOGNÉ Akkor
csukja be, és siessen!
GONDNOK Egy
pillanat.
BÓDOGNÉ De nem érek rá, mondom!
Ráér útközben is okoskodni!
GONDNOK Gazdag telérnek tűnik ez a kuka.
BÓDOGNÉ Akkor egyedül megyek.
Ehhez képest BÓDOGNÉ belép.
GONDNOK Rossznak nevezzük azt a felvetést, a
maga esetében a jóslatot,
amely a problémát hamisan állítja be, tehát a választ
ab ovo elvéti.
BÓDOGNÉ Mi van?!
GONDNOK Így aztán az iménti kijelentésére,
noha az a nyitottság és az eldönhetőség látszatát kelti, nincs és nem is lehet jó
válasz. Nos, azt hiszem, most végre teljesen világosan fejeztem ki magam,
tündéri Szidónia.
BÓDOGNÉ csípőre tett kézzel.
BÓDGONÉ Vetíti nekem itt ezerrel a huncutot.
GONDNOK Én csak megpróbálom kegyedet
értelmezni.
BÓDOGNÉ Akkor maga értse meg ezt: egynéhányszor
már korrekten közöltem magával, hogy Alíz a nevem.
GONDNOK De érti a problémámat? Mármint a felvetésével kapcsolatban.
BÓDOGNÉ Alíz
a nevem, és nem vagyok hülye.
GONDNOK Akkor jó. Mert így újra bátorkodhatom
megkérdezi kegyedtől:
miért éppen ma lenne a világvége?
BÓDOGNÉ Azért,
mert ma lesz.
GONDNOK No de milyen előfeltételezéből indult ki?
BÓDOGNÉ Úgy ébredtem.
GONDNOK Á, szóval ez egy ébredés utáni
hangulat magánál, amit nem
volt képes a
csipával együtt a szeméből kidörzsölni.
BÓDOGNÉ El-kez-dő-dött!
GONDNOK A világvége.
BÓDOGNÉ És kész.
GONDNOK Hmm. Szóval ez ilyen? Hogy az ember
észre se veszi, és?
Már vége is? The end?
Konyec? Finito filma?
BÓDOGNÉ Hát lássa, így megy ez.
GONDNOK A mindenit.
A gondnok mélyen beleturkál a
kukába, aztán szinte derékig bele is hajol.
Egy barbi babát talál,akit
rózsaszín csipkés hálóingben dobtak ki.
Mutatja az asszonynak.
GONDNOK Ezt nézze már! Egy tündér.
BÓDOGNÉ Na...
GONDNOK Ilyet!
Tegnap meg az az okos telefon...
BÓDOGNÉ Mit akar ezzel, dobja vissza!
GONDNOK Nem, őt nem.
A gondnok a kabátzsebébe teszi a
babát , de úgy ám, hogy az kilásson.
Aztán visszatér a guberáláshoz. A
beszélgetés most kicsit szaggatottan.
GONDNOK Szóval...csak
egy hajnali hangulat?
BÓDOGNÉ Nem
csak. De az.
GONDNOK Meghökkentő ráébredés, némi kétségbeeséssel?
BÓDOGNÉ Így
már pontos.
GONDNOK Civil kis megrettenés a létezés lélekszaggató
idegenségétől?
BÓDOGNÉ Mi az, hogy civil?
GONDNOK Meg ne sértődjék, Szidónia, de maga
mégse filozófus.
BÓDOGNÉ Az lenne sértő, ha a kollégájának
nézne.
A
sikeres riposzton összemosolyognak.
A
férfi tovább kukázik, csak sokára szólal meg.
GONDNOK Persze, várható, hogy a világvége pont
olyan nap
lesz, akár a többi.
Szürke, unalmas, nyomott, kopott.
Ebből a szempontból
minden nap az utolsó, nem? Minden
óra, perc, a
pillanat extázisai... És mivel soha nincs most,
éppen ezért észre se vesszük, hogy
most...nézze ezt meg!
A gondnok egy gondosan lezárt
műanyag ételhordót emel ki.
BÓDOGNÉ Arany keze van magának, doktor úr..
GONDNOK Á, csak nem figyelek oda. Pontosabban
nem vágyok arra különösebben, hogy találjak. Ez a titka.
Nem akarok
találni, ezért rálelek.
A férfi óvatosan kinyitja az
ételhordót, belenéz.
GONDNOK Pörkölt, tarhonya!
BODOGNÉ Szóval nem kísér el?
MESTER Mondom, hogy de! Végzek itt, és mára
csakis az öné vagyok.
A gondnok beleszagol az
ételhordóba.
GONDNOK Az illata alapján... Nahát ilyet,
Szidónia!
Várjon csak!
A dzsekije zsebéből egy műanyag
evőkanalat varázsol elő.
Megtörölgeti, lerázogatja.
GONDNOK Mondjuk tegnap az a telefon, az nem
volt annyira
szerencsés lelet.
Mert ha az lett
volna, azon telefonálhatna.
De nem lopott
volt, nem azért hajították ki.
Besülhetett az akkuja, szerintem.
Így aztán nem ért az egy fillért
se.
De azt se lett
volna szabad kidobni!
A proféta
szavával, Szidónia: bizony mondom
néktek, szörnyű
népek azok, akiknek
van hol lakniuk!
Ezek itt
egyszerűen mindent kidobálnak.
GONDNOK egy egészen kicsi falatot
megkóstol, feszülten figyeli az ízét.
GONDNOK Nahát! Hölgyem! Ez annyira friss még,
hogy
csaknem langyos.
És finom! Kóstol?
BODOGNÉ Nem szégyelli magát?
GONDNOK Mért?
BODOGNÉ Maga gondnok itt, és nem egy szerencsétlen
hajléktalan.
GONDNOK Felfaljuk gyorsan.
BODOGNÉ Nem érti, hogy még fel kell hívjam a
fiamat?
Hogy szóljak neki.
Az anyja vagyok, hogyne szólnék!?
GONDNOK Hát szóljon! Mondtam én, hogy ne
szóljon?
Eszünk, megyünk. Negyed
óra.
BODOGNÉ Azt nem várom meg.
GONDNOK De várjon!
BODOGNÉ Lent a téren találkozunk.
GONDNOK De várjon már, na!
BÓDOGNÉ Maga csak eszegessen és okoskodjon!
Bodogné boldogtalanul faképnél hagyja
a gondokot.
GONDNOK Okoskodjak? Miért ne okoskodjak?
Megtehetem.
Maga azt mondja,
elkezdőtt a világvége, mert így érzi.
És én ezt az érvet
így el is fogadom, kedves Szidónia.
Csak a kéréseim
feltevésével akad módszertani problémám.
Rálegyint az asszony hült helyére.
Ki kezdte? Mi kezdte? És miért? És
mi a célja a
mai világvégével?
És mi volt a célja a tegnapival?
A kukát otthagyja, átsétál a
színpad elején.
Közben elhúzza az előteret és a
belső helyiséget elválasztó vasajtót.
A színpad jobb szélén leül a
kissámlira, a hátát a falnak támasztva.
Mi lesz a holnapival? És mi célja volt a teremtésnek
egyáltalán? He? Ki töltött szart a palacsintába, dió, túró,
vagy baracklekvár helyett?
Eszik. Izlik neki.
2; A SZŰZ, MESTER, GONDNOK
A
fény a színpadon.
Középen egy franciaágy, amin most A
Szűz pózol: négykézláb
áll, a farmerját kicsit letolta, a
fenekét imígyen mutatva.
A festőállvány, közvetlenül egy másik zöld kuka
mellett, mögött.
Az állványon a Mária és a Kisded
egy igen giccses változata látható
csaknem ekészült állapotban.
A kuka mélyén mocorgás támad.
A mester bukkan fel belőle. Aztán benne
áll.
A kezébe veszi a festőpalettát,és
egy vékony ecsetet.
Perspektívát méricskél. A mester
télikabátban, füles sapkában, levágott ujjú rongykesztyűben fagyoskodik.
MESTER Naná, hogy gazdagok leszünk, szerelmem!
A Szűz kicsit megmoccantja a
fenekét.
MESTER Kőgazdagok. Elhiszed?
A
SZŰZ Hideg van!
MESTER Ha nem törődsz vele, akkor nem érzed.
A
SZŰZ Legalább a hősugárzót kapcsold
be!
MESTER Hétfőn nekikezdek. Három hét alatt
lezavarom. Fény, pompa,
ármány, szerelem, aztán annyi. Dől a lé.
A
SZŰZ Csak egy kicsit! A fenekemre!
MESTER És tudod, hogyan lesz?! Először a Vígadóban
állítom ki.
Milliókat
fizetnek majd egyetlen képemért. És akik hozzájutottak ,
hazaviszik, otthon a falra
akasztják, és zokogva hullanak
térdre előtte. Így lesz.
Egy
pillanatra elmélázik.
Igen! Így. Hogyan is lehetne másképp?
A
SZŰZ Fázok!
MESTER (Dúdolva.) Nyomor, nyomor, nyomor, háromszor is nyomor cseszegeti kedélyem.
Komor, komor, komor, háromszor is komor, hogy nincs semmi esélyem...
A SZŰZ felhúzza a nadrágját.
MESTER Hé! A jó életbe! Mit művelsz?!
A
SZŰZ Felöltözök!
MESTER Dehogy öltözöl! Térdelsz vissza!
A szűz duzzogva engedelmeskedik.
A mester az iménti nótát
fütyörészi, aztán óbégatva kitör.
MESTER De nem hagyom magamat! Felfújom az arcomat!
A mester felfújja az arcát, aztán
két mutatóujjával kipukkasztja.
MESTER Na? Milyen?
A
SZŰZ Mi milyen?
MESTER Hát ez a nóta!
A
SZŰZ Nem is értem.
MESTER Mit nem értesz ezen?!
A
SZŰZ Azt nem, hogy lesz a képeidből
világsiker.
MESTER Mert majd azt festem meg, hogy már piára se
tellett a pénzből. Mert annyira lepusztult mindenki, hogy rettegni sincs ereje attól, mit hoz a
holnap.
A
SZŰZ Mért, mit hoz?
MESTER Semmi jót. Másnak. Csak nekem. Mert én
kivirágzok
ebből a kupac szarból, akár
egy dögön nőtt orchidea.
A lány ebbe nagyon belegondol.
A
SZŰZ De akkor csak neked lenne jó,
nem?
MESTER De. Ám addig minden nap nekem is egy kicsit
rosszabb.
Pedig azt hinné az ember, hogy
annál, ami most van,
már nem lehet. Aztán kiderül, hogy egy
frászt nem.
A
SZŰZ És ez elég lesz egy képregénynek?
MESTER Persze, hogy! Mert bár rohadt az élet, a
történet végére,
hiába minden ármány, az élet jóra fordul.
A
SZŰZ Keep smiling sunsine?
MESTER Ahogy mondod. Mert ilyen még nem volt.
A
SZŰZ És ebből aztán kőgazdag leszel?
MESTER Még a kőnél is gazdagabb. Benne leszek a
Fortress Magazinban is. Mint az év sikerembere: festőművész és forgatókönyvíró
kategóriában.
A lány egy picit megriszálja a
fenekét.
MESTER Három hét. Mihelyt egy kis levegegőhöz
jutok.
Egyszer, egy hétfői napon. Elkezdem. Minden napra egy kép.
Az első: a főhősöm megismerkedik egy gyönyörű, gazdag
nővel. Második: bankot rabolnak. Harmadik: a pénzzel pedig elmenekülnek valami
Csendes-óceáni szigetre.
A
SZŰZ De ha gazdag a nő, akkor mért
rabol bankot?
MESTER Unalomból? Kalandvágyból! Told le a
bugyidat is! A pucér fenekedet
akarom látni.
A
SZŰZ De fázok!
MESTER Nem érdekel.
A Mester előbb a szűz fenekét,
aztán a festményt méregeti elmélyülten.
A "Kisded" szemét
javítgatja, oda se figyelve dudorászik.
MESTER Sej a Bajza utca sarkán áll egy palota.
Ha maradt egy csöppnyi eszed, nem
mész el oda.
Mert a palota kapujában már
más kéreget
És ha te is ott próbálod,
szétverik fejed...
Elkeseredetten csapja le az
ecsetet.
MESTER Ne már, a jó életbe!
A
SZŰZ Még mindig bandzsa?
MESTER Bármit csinálok!
A
SZŰZ Megnézhetem?
MESTER Mit akarsz látni?! Hol randán méreget, hol
pedig gúnyosan
rámbandzsít!
A
SZŰZ Dehát te alkotod őt, nem?
MESTER Mit tudom én már, ki alkot itt kit?!
A
SZŰZ Ja, ha már te se tudhatod...
A mester
a kezébe veszi az ecsetet.
MESTER És ettől a tekintettől persze szegény Mária
aggódó mosolya is egyre hátborzongatóbbá válik.
A
SZŰZ Akkor mért ezt fested, és mért
nem vágsz bele a
képregénybe máris?
MESTER Máris?! Mikor máris? Azt kell pingálni, kis
szívem, amire a Vaterán meg a piacon kereslet van.
Amit az újgazdag tahók
megvesznek. Különben már a jövő héten nem lesz
mit zabálni.
Érted? Nincs szabad három
hetem! Nem is lesz soha!
Mert ezek ezt teszik ki a falra, ezelőtt
hullanak térdre és
bűnbánóan zokognak.
Aztán, ha végeztek,
megtisztulva isszák le magukat,
és másnap újra ők a világ
ragadozói.
A
SZŰZ A "tahók"?
MESTER A tahók.
A
SZŰZ És a képregényedet majd nem ezek
a tahók veszik meg?
MESTER Hülye vagy? Csakis műértők! Igazi, békebeli
sznobok.
A ”pop-kultúra
Michelangeloja”. Majd így emlegetnek.
A magyar Andy Warhol.
Aztán eladom a megfilmesítési jogot
Hollywoodnak.
A
SZŰZ Hát ők is megveszik?
MESTER Meg.
A
SZŰZ Biztos?
MESTER A képregény a menő. Biztos.
A
SZŰZ És akkor elveszel feleségül?
MESTER Nem.
A
SZŰZ Vagy igen mégis?
MESTER Tizenhét éves se vagy.
A
SZŰZ Engem nem zavar.
MESTER Jó. Elveszlek.
A
SZŰZ Mikor?
MESTER Riszáld a segged!
A szűz riszál.
A
SZŰZ De mért kell az én fenekem a
Kisded tekintetéhez, amikor tök
hülyének tartasz, és különben is fázok?!
MESTER Még hányszor magyarázzam el? A libidóm
belső ritmusához
kell. Mert a teremtés alapvetően szexuális aktus. Pláne, ha
biblikus a téma.
A gondnok eme bölcselkedésre megvetően
felröffen odakint, a kissámlin ülve.
Lassan végez a pörkölttel. A
nejlonszatyorból előkotorja az imént lelt
kenyeret, azzal tunkol.
A
SZŰZ A szerelem részét értem ám. Pont
erről akarok dumálni veled. Pista!
Papi! Én úgy érzem, hogy...
MESTER Maradj csöndben két percre, nagyon kérlek!
A
SZŰZ De nekem akkor is el kell
mondanom, amit érzek!
A mester
sóhajt.
MESTER Akkor gyorsan mondjad!
A
SZŰZ Gyorsan nem akarom!
MESTER Rendben, akkor lassan.
A
SZŰZ Ebben a pózban nem is bírom!
MESTER Akkor mégis csak maradj csendben tíz percig,
kicsim!
A
SZŰZ De ha kész Jézuska szeme,
dumálunk?
MESTER Dumálunk.
A
SZŰZ Jó.
Csend. A mester festéket kever,
újra hozzálát a Kisded szeméhez.
A szűz egy képeslapot vesz fel elő
az ágy mellől.
Belelapoz, álmodozik.
A
SZŰZ Jaj, de király!
MESTER Mmmm...
A
SZŰZ Szerintem ide menekülhetnének a
bankrablás után.
MESTER Kik?
A
SZŰZ Hát a koldusod, aki a börtönből
szabadult, és aki aztán felszed
egy gyönyörű, gazdag nőt. És aki aztán bankot rabol a képregény főhőssel kalandvágyból és
unalomból, aztán
valami vírust kapnak és
szörnyeteggé válnak, a
Broadway-on meg zokognak, mert majd
a musical jogokat
is eladod, nem csak a megfilmezést
Hollywoodnak.
MESTER Aha?
A
SZŰZ Figyelj! És hogy jönnek össze? A
koldus meg a nő?
MESTER Aha, így jó lesz...
A
SZŰZ Csak úgy lazán egymásba
botlanak?
MESTER Ide még egy kis sötétet...
A
SZŰZ Ez az! Szerintem is legyen
sötét. És essen a hó! És a koldus
valami parkban feküdjön egy padon, és már éppen kezdjen
megfagyni, amikor arra sétál a szőke nő.
MESTER Szőke nő? Milyen szőke nő?
A
SZŰZ Hát a gazdag, unalomból kalandvágyó!
Pudlival.
A mester
abbahagyja a festést.
MESTER Mi van?!
A
SZŰZ A pudliját sétáltatja.
MESTER Ki?
A
SZŰZ A nő a képregényből.
MESTER Ki mondta, hogy szőke lesz?!
A
SZŰZ Hát én. Baj? Legyen barna?
MESTER Kopasz lesz!
A
SZŰZ Kopasz? Ne! Kopaszon nem lehet
megmenti egy koldust a megfagyástól!
MESTER Mért ne lehetne?
A
SZŰZ Mert kopasz gazdag nőnek nem
lehet pudlija!
MESTER És ezt honnan veszed?
A
SZŰZ Nem illenek össze.
MESTER Mi? A kopaszság meg a pudli? Mért?
A
SZŰZ Mit tudom én?! Így érzem, és
kész. Nem lesz nyerő Hollywoodban.
Tudod, hogy azok mannyire
maradiak.
MESTER Ja, ha így érzed...Akkor legyen szőke.
A
SZŰZ Inkább barna. Szóval sétál a
pudlival...Tudod, mit? A pudli megy oda a padhoz, ahol a koldus épen fagy meg. És szóval
úgy veszi észre a nő a férfit, mert hogy a pudli...
MESTER Levizeli.
A
SZŰZ Dehogy vizeli le!
MESTER Összenyálazza.
A
SZŰZ Te nem is veszed komolyan a saját
képregényedet.
MESTER Oké, bébi, meséld tovább!
A
SZŰZ Szóval akkor a szőke nő taxit
hív.
MESTER A parkba a padhoz.
A SZŰZ Hazatámogatja a csaj a szakadt fazont
az eszméletlen luxus kérójába, bedugja a
fürdőkádba, és aztán a koldus meg a gazdag nő együtt vacsoráznak. Mondjuk a
csaj pizzát hozat. És vacsi közben kiderül, hogy a koldus tök jó fej, vonzó
férfi, meg minden,
csak baromi szar paszba került, és elkezdett
lecsúszni...
Vagy nem is! Álcázza magát! Mert földönkívüliek
üldözik, akik
a CIA-val összefogtak, mert a Föld...
MESTER Miről beszélsz te?
A
SZŰZ Eddig szupi, nem?
MESTER Nem!
A
SZŰZ Nem is figyeltél.
MESTER Hazaviszi, megfürdeti, megeteti, aztán
dugnak.
A
SZŰZ Dugnak?! Dehogy dugnak!
MESTER Dugnak.
A SZŰZ Nem dugnak! És ha tudni akarod, még másnap
se dugnak,
mert reggelre a koldus eltűnik, de persze semmit nem
visz el a luxuskéróból...
MESTER Mért nem?
A
SZŰZ Mert az se lenne túl romantikus.
Elvégre az a nő megmentette a megfagyástól. És csak
azért falcol le,
a nő miatta nehogy már bajba
kerüljön.
Mert a CIA meg a
földönkívüli idegenek nem hagynak hátra
szemtanút.
MESTER Vacsora után akkor is dugnak, és aztán egész
éjjel átélik a szodómia minden nyűgét és gyönyörét többször is, és reggel a
pasas megfújja az ezüstkészletet.
"Engem
te ne keress, engem te ne szeress!
Mert az az új divat, hogy dugd fel
a pudlidat...!"?
A
SZŰZ Szívatsz.
MESTER Festek.
Csend,
aztán.
A
SZŰZ Szóval menekülhetnének Tahitibe.
Itt a kép az újságban. Látod? "Üdüljön Tahitin!"
MESTER Édesem, mért jár a szád?
A
SZŰZ Pedig király az ötlet.. Tök jó
lehet meztelenül feküdni a tökforró
homokban, eszméletlen koktélokat szürcsölni, és nyagyobbakat
dugni, mint egy video-clip! Nem?
MESTER Nem.
A
SZŰZ Mért nem?
MESTER Csak.
A
SZŰZ Elviszel oda?
MESTER Hová?
A
SZŰZ Tahitiba! Ha kőgazdag lettél a
képregényből.
A mester földhöz vágja az ecsetet.
MESTER Nem! Ez nem lehet! Ilyen nincs! Bármit
csinálok! Most meg
egyenesen sátáni lett a tekintete!
A
SZŰZ Jé! Megnézhetem?
MESTER Told le a bugyidat is, hányszor kérjelek?!
A
SZŰZ Jaj, ne már!
MESTER A pucér segged kell ehhez a nézéshez!
A
SZŰZ De ez ciki!
MESTER Előttem szégyenlősködsz?
A
SZŰZ Nem, de fényes nappal van, és
fázok!
MESTER Fázol? Fázol! És? Én is fázok!
A gondnok beszól a ”műterembe”.
GONDNOK Hé! Én is fázok!
MESTER Hallod? Mindenki fázik! Meggémberednek az
ujjaim!
Azt mégse pityogok! Hányszor
magyarázzam még, hogy nekünk,
a mi fajtánknak az életben mindenért
meg kell küzdeni?
A
SZŰZ Tudom, mert mi nem születtünk
burokban, és nem vagyunk
törtető gengszterek, se
újgadag tahók.
MESTER Így van.
A
SZŰZ De attól még bekapcsolhatnád a hősugárzót.
MESTER Nem lehet.
A
SZŰZ Tíz percre?
MESTER Tíz perc múlva pont a fenekedre fog sütni a
nap.
A
SZŰZ Ide sose süt be.
MESTER De. Besüt.
A
SZŰZ Ez egy szeméttároló, ide hogy sütne
be?
MESTER Ez a műtermem, te nyafogó luvnya!
A
SZŰZ Jó. Akkor majd ha besüt, lehúzom
a bugyimat.
A lány felhúzza a farmerját, aztán egy pokrócba bugyolálja magát,
az ágy szélére ül. A mester viszonylag
higgadtan.
MESTER Így sose végzünk ám...
A
SZŰZ Te egyáltalán nem vagy hajlandó
együtt ábrándozni velem.
MESTER Miről kéne nekem veled ábrándozni?
A
SZŰZ Bármiről! Vagy hogy mi lesz
velünk.
MESTER Mi lenne? Semmi. Mondtam, nem? Minden nap
eggyel mindig rosszabb. Erről szól az élet. Kész.
A
SZŰZ De a képregényed...
MESTER Az is csak egy marhaság.
A mester magára csapja a kukafedőt.
Csend.
A gondnok végez a tunkolással.
Tápászkodik, a műanyag dobozt a túlszélen lévő kukához viszi, beledobja.
A gondnok a szűzre mosolyog. Az nem
viszonozza.
A gondnok visszsétál a falhoz,
leül.
Előveszi a barbi babát,
megnézegeti, babusgatja.
A mester nyitja a kukafedőt, a
szűzre mordul.
MESTER Utálom, amikor hisztizel.
A
SZŰZ Nem is hisztizek.
MESTER Akkor? Mért nem segítesz nekem?
A
SZŰZ Te nem is szeretsz engem.
MESTER Dolgozunk. Munka van! És amikor munka van,
tudhatnád,
nincs ábrándozás, se
etye-petye, se semmi. Csakis a munka.
A
SZŰZ Megyek tejért.
A lány
moccan.
MESTER Dehogy mész!
A
SZŰZ Szevasz!
MESTER Jaj, te kis te! Te kis buta! Ülök melléd?
Átölellek,
melengetlek, csókolgatlak? Hát
nem érzed, mennyire szeretlek?
A SZŰZ Ha ideülnél, csak azt érezném, hogy hideg
a tenyered. És a kesztyűdtől megint
festékes leszek.
MESTER Kapcsoljam be tényleg a hősugárzót?
A
SZŰZ Anyám várja a tejet.
MESTER Puszilgassam a feneked?
A
SZŰZ Igen!
MESTER De még gyorsan befejezem a szemét.
A mester felkap egy új ecsetet.
A szűz a pokróc alatt simogatja
magát, közben a művészt nézi.
A
SZŰZ Ilyenkor tényleg tökre
hasonlítasz Tony McQinre...
MESTER Az meg ki?
A
SZŰZ Vagy amikor megcsókolsz, és én
lehunyom a szemem.
MESTER De ki az a Tony Mc...kicsoda?
A
SZŰZ Egy ír néger. Első tízben van a
slágerlistákon. Állítólag buzi.
MESTER És rá hasonlítok?
A
SZŰZ Ő is állandóan részeg, meg topi.
MESTER Az övé csak műtoprongy, szivi.
A
SZŰZ Mért lenne csak?
MESTER Ha első tízben van a slágerlistákon?
A
SZŰZ Tony nem tahó.
MESTER Honnan rudod?
A
SZŰZ Látszik rajta.
MESTER Mert te olyan jó emberismerő vagy.
A
SZŰZ Mért, talán nem vagyok az?
Csend. A mester elmélyül a Kisded
szeme festésében.
A szűz meg egyre mélyebbre merül a
magát simogatásban..
A
SZŰZ Szóval engem egy hangyányit se
zavar ám, ha rá kell innod a szexre.
Nem mindig zavar. Csak ha nagyon perverz bunkó vagy.
MESTER Ez kedves tőled. Engem se.
A
SZŰZ Ha
utána pazar a játék,
a hancur, a szex, ha úgy
szeretsz, akár egy farkas
a kerge marhát, vagy
veszett róka a dögvészes tyúkot,
csak harapd a számat, akár egy
vadállat, ez az, ami engem
felbizserget...
MESTER Szentisten! Ez meg mi volt?
A
SZŰZ Ez Tony egyik száma. Hang alá
felírásban.
A szűz a csendben, különösebb cécó nélkül eljut
csúcsra,
aztán nem mozdul. A mester is
abbahagyja a kisded szemét.
MESTER Azt hiszem...megint átállok a
bélpoklosokra.
A
SZŰZ Mit mondasz?
MESTER Vagy Lázárra, amint éppen feltámad.
A
SZŰZ Azt a filmet! Nem is tudtam,
hogy azt a zombit Lázárnak hívják.
MESTER Vagy fogom magam, és legyártok egy tucat
Koponyák Hegyét.
Abból meg bírok csinálni egy hétvégén hatot.
A Kisdednek
Megfeszítve aztán nézhetsz nekem olyan randán, ahogy
csak tudsz. Hallod? Abban a helyzetben már van is rá okod. De nem! Ott bezzeg bárgyún
meredsz magad elé, és azt motyogod, hogy mindenkinek megbocsátasz. Senki se
kérte, te, isten igéje, te!
A
SZŰZ Te most Jézuskával beszélgetsz?
MESTER Na! Legyél már méltányos! Nézzél szépen! És
bánatosan, mint
a Fiú, aki már pólyás korában tudja a végzetét.
Felcseng valahol egy telefon.
Hosszan cseng.
A szűz a mesterre néz.
A
SZŰZ Nem veszed fel?
MESTER A világ már régen érdemli meg, hogy telefonon
csevegjek vele.
A
SZŰZ Akkor mért nem mondod meg neki?
MESTER (ordít)Csendet!
Nekem nincs telefonom.
A telefon végül elhallgat.
A mester még várakozik egy kicsit, aztán
visszafordul a munkához.
A
SZŰZ Pista papi?
MESTER Igen?
A
SZŰZ Te egész biztos, hogy normális
vagy?
MESTER Egész biztos, hogy nem.
A
SZŰZ Akkor...az király.
A mester
a nyelve hegyét is kidugva dolgozik.
A
SZŰZ Pista?
MESTER Jó, a bánat most megvan...
A
SZŰZ Dumálunk akkor, hogy mit érzek?
MESTER Most még egy kis fényt neki... Ez az! Kösz,
öcsi!
Maradj így, ne mozogj!
A mester
nagyot sóhajtva teszi le az ecsetet, nézi a képet.
A
SZŰZ Kész?
A mester elfordul a képtől.
MESTER Az előbb miről is volt szó?
A
SZŰZ Megígérted, hogy a halálodig
szeretsz.
MESTER Én?
A
SZŰZ Meg hogy milyen furcsa lesz
hallgatni a horkolásodat.
MESTER Ezt is ígértem?
A
SZŰZ Nem, ezt én válaszoltam.
MESTER Erre se emlékszek.
A
SZŰZ Amikor rámtörted a liftet.
MESTER És te mit is mondtál, mit is hazudsz anyádnak,
hol leszel
szombat-vasárnap?
A
SZŰZ Ufót lesek a fiaddal.
MESTER Aha. Hát akkor...menjetek csak.
A
SZŰZ Felöltözhetek?
MESTER Kösz, kicsim, végeztünk.
Amíg a
lány ledobja a pokrócot, felhúzza a madrágját és az ágyon
halmozódó ruhakupacból egy divatos
dzsekit keres ki.
Odakint a gondnok is szedelőzködik. A barbi babát a kebelébe
rejti,
aztán fogja a nejlon szatyrát és a
színen átballagva távozik.
A
SZŰZ Apám is horkolt. Aztán elhagyta
anyámat.
MESTER És ez a házasságuk rövid története.
A
SZŰZ Figyelj! Mi nyáron tényleg
láttunk ám egy UFOT Siófokon! Nem hiszed?
MESTER Mért ne hinném? A diszkóban. Már
meséltétek.
A
SZŰZ Dehogy! A diszkóból jöttünk ki,
de az égen!
Csend.
A mester tekintete csak visszatéved
a festményre.
Egészen közel hajol, majd kiesik a
kukájából, farkasszemet néz a Kisdeddel.
MESTER Figyellek ám!
A
SZŰZ Ez tiszta horror neked ezzel a
Jézuskával!
MESTER Vagy legyen inkább késes gyilkos?
A
SZŰZ Jézuska?
MESTER A képregényben, te! A gonosz.
A
SZŰZ Akkor nem csillagközi lesz az
idegen?
MESTER Késes pszichopata.
A
SZŰZ Inkább láncfűrészes!
MESTER Az közhely, kislány. Vagy legyen maga a
sátán! Aki amúgy is itt rendel minden nap hattól hatvanhatig.
Nektek, rendes embereknek.
A
SZŰZ És rendelés után innen hová megy?
MESTER A Tejút egy karján csücsül, röhög, és
csapkodja a térdét.
A
SZŰZ Oda nem mehet.
MESTER Mért nem?
A
SZŰZ Mert a sátán a föld alatt lakik.
MESTER Honnan veszed?
A
SZŰZ Anyám is mondta.
MESTER Ja, ha ő is mondta...
A
SZŰZ Meg a Józsi pap. Hogy a
Mennyország fent van, a Pokol meg lent,
mi pedig, az Édenből
kiűzöttek középen, a szarban.
MESTER A Pokol mindenütt ott van.
A
SZŰZ Figyelj, papi te biztos tudod,
mért hívják a mi izénket Tejútnak.
MESTER Mert isten a tejes bácsi. Húz egy
kézikocsit, és nem veszi észre,
hogy lyukas a kanna.
A
SZŰZ Na! Tényleg mért Tejút a Tejút?
A mester
fáradtan nyakig merül a kukéjába.
MESTER Ne is törődj vele! A csillagos égbolt is
csak káprázat. Egyedül
a te feneked valóságos.
A
SZŰZ És ”te vagy a mágnes, én meg a
vasreszelék, és én így vagyok
lelked üres, fehér papírlapján az ábra”?
MESTER Ezt...is én mondtam?
A
SZŰZ Hát ki?
MESTER Mikor?
A
SZŰZ Aznap, amikor magadhoz ültettél
a presszóban.
Pedig
én csak capuccinózni mentem be Gyöngyivel...
MESTER Na és ...mit ittam én aznap?
A
SZŰZ Olyan boldogtalan voltál, és én
úgy megsajnáltalak, mint az
a gazdag szőke nő a börtönből szabadult koldust, aki éppen kezd megfagyni a
padon... miközben az ufós CIA
elől menekül... Ezért
hagytam.
MESTER Mit?
A
SZŰZ Mit? Hát...hogy...azt, na!
MESTER Mit?
A
SZŰZ Amikor Gyöngyi megunt minket, te
belenyaltál a fülembe, és
azt susogtad, "te vagy az én búzabimbóm, bébi!"
MESTER Jézusom, de be lehettem rúgva!
A
SZŰZ Most ne cikizz! Inkább csókolj
meg!
MESTER Szóval azt mondod, hogy mi már aznap
dugtunk?
A
SZŰZ Ne izélj, hogy semmire se
emlékszel!
MESTER Oké, kislány, akkor most is megbaszlak, és
erre
emlékezni fogok.
A mester fickósan kiugrik a
kukájából.
A
SZŰZ Várj! Még...ne!
MESTER De!
A
SZŰZ Előbb meg kell dumálunk, amit
érzek!
MESTER Közben!
A
SZŰZ Babánk lesz!
MESTER Mi?! Mit mondasz?
A
SZŰZ Már akkor éjjel éreztem. És olyan büszke vagyok,
hogy te vetted el a szüzességemet, és rögtön áldottra
kaptam be a legyet, és tökre felcsinálódtam általad!
MESTER Jézus Mária!
A
SZŰZ Nem is örülsz?
MESTER Mi? Hogy mit csinálok?
A
SZŰZ Jaj, papi, mért történik velünk
ez a csoda? Miért?
3; MESTER, A SZŰZ, A NEM SZŰZ, GONDNOK
Odakint
mintha egy szarvasmarha bőgne fel.
A gondnok betol a tárolóba egy
újabb nagyméretű, zöld kukát,
amiből a Nem Szűz hajlong, integet ki.
Ruházata pongyolára irhabunda.
Kistányéron fél tucatnyi almáspitét
egyensúlyoz.
A
NEM SZŰZ Múúúú, bikuci
marhám!Kolompolj rám, tarkám!
Ma csak neked leszek itthon!
Ne búúúúsulj mán' rám titkon,
Tee, szimentáli, dústökű fajtám! Ugye tudod, a szívem hét kilót, vagy
mennyit is nyom? És ahogy tütülök
utánad, midőn a konyhámban érted
epekedve csücsülök!
És a kuktámban sípolva fő a
csülök, és...
Meglátja
a másik kukában sunnyogó szűzet.
A
NEM SZŰZ Hát te?
A
SZŰZ Csókolom,
Rozika néni.
A
NEM SZŰZ Anyád tudja, hogy itt vagy?
A
SZŰZ Tetszik
tudni, hogy ülök a Mesternek.
A
NEM SZŰZ Nem tudtam, de most már
tudom...
Megvetően elfordul a lánytól,int, a
gondnoknak, aki a festményhez tolja.
A Nem Szűz a művet mustrálja, aztán
a mestert kérdezi
A
NEM SZŰZ Na és így? Jobb? Mármint a belépő nótám.
MESTER Egyre
rosszabb.
A
NEM SZŰZ Ne már, bikkantóci! Még
mindig nem tetszik?
MESTER Nem.
A
NEM SZŰZ Hát...ahogy gondolod,
kisburkusom. De akkor is! Egész délelőtt törtem rajta a fejem! Dicsérj meg!
MESTER Szar.
A
NEM SZŰZ Á, igazad van. Tényleg
rossz. Majd költök egy másikat.
De hagylak is. Én nem zavarok. Csak áthoztam ezt a pár
pitét. Még meleg.
MESTER Kösz.
Rozika
leteszi a kistányért a festőállványra. Int a gondnoknak, az indul vele
kifelé. A Nem Szűz útközben rámordul a lányra.
A
NEM SZŰZ Nem szégyelled magad?
A
SZŰZ Elfogyott
a papi libidója.
A
NEM SZŰZ Arra itt vagyok neki én.
A mester beleharap egy pitébe,
rágja,a fetményét nézi.
A Nem Szűz ezt észreveszi, ez
mindjárt egy másik hangulat.
A
NEM SZŰZ Pite, pite, pite! Majd kell
még rá egy kis porcukor.
Pistikém, kiscsibém, csapdosol azokkal a csenevész kis
szárnyacskáiddal, de majd én felhízlallak.
MESTER Megvakítom?
A
NEM SZŰZ Krisztust?
MESTER Mért,
kit?
A
NEM SZŰZ Nem szeretem, ha éhes vagy.
MESTER Te
menj most haza!
A gondnok lendül a kukával, a Nem
Szűz egy intéssel megállítja.
A
SZŰZ Papi
bácsi csak úgy tud dolgozni, ha szenved.
A
NEM SZŰZ Tudom, szívem.. De
szenvedni lehet teli gyomorral is.
MESTER Kriszta!
Biztos vagy te...abban a dologban?
A
SZŰZ Biztos,
papi.
A
NEM SZŰZ Miről van szó?
A
SZŰZ Hát
arról, hogy...
MESTER Befestem
fehérre. Vakjézust csinálok. És akkor a tahók majd azt hiszik, hogy ennek lesz valami
posztmodern jelentése. És tudjátok, mi
az ábra? Lesz is!
A
NEM SZŰZ Akkor csak vakítsd meg,
drágám...!
A mester
vastag ecsetet vesz elő.
Remegő kézzel bemázolja a Kisded
szemét fehérre.
Aztán elvesz a tányérról még egy
pitét, azt harapás nélkül
a szájába tömi, teli szájjal
mondja, amíg le nem nyeli.
MESTER Aztán csakis a bélpoklosok.
A
NEM SZŰZ Hát nem segített rajtad a
szűzike popsija se?
A
SZŰZ Pista
papi, este majd lejövök, ha akarod, és...
MESTER Kifelé
mind a ketten! Hagyjatok magamra!
A Szűz
elindul kifelé.
A
SZŰZ Rozi
néni tudta, hogy az isten valójában egy cukros bácsi?
MESTER Tejes,
de mindegy.
A
NEM SZŰZ Cukros, vagy tejes, azért
az nem mindegy...Krisztikém, De ugye nem lettél a ”papi bácsi” szeretője?
A lány
egy pillanatra zavarba jön, aztán dacosan válaszol.
A
SZŰZ És,
ha az lettem?
MESTER Nem
lett az!
A
SZŰZ Csak
a vasreszeléke. Az lettem.
A Szűz
kimegy.
Hosszabb csend.
A Nem Szűz úgy dönt, kiszáll a
kukából. A gondnok kisegíti.
Rozika egy nagyobb címletű papírpénzt
nyom a kezébe.
ROZIKA Köszönöm, doktor úr!
A gondnok tiszteleg.
GONDNOK Na, kérem szépen, jó szóakozást, az
alá szolgája...
A gondnok kimegy. A Nem Szűz kivár,
aztán kissé számonkérő hangon.
A
NEM SZŰZ Szóval?
MESTER Nem
festek soha többé.
A
NEM SZŰZ Mért is nem elég neked az
én fenekem?
MESTER Tisztességes
munkát keresek.
A
NEM SZŰZ Már kiskorúakat kell
megrontanod?
MESTER Taníthatnék.
A
NEM SZŰZ Ahhoz például minden nap
meg kéne mosdanod...
MESTER És
nem középiskolás fokon.
A
NEM SZŰZ A feleséged tudja?
MESTER Vagy
Bankot rabolok.
A
NEM SZŰZ Eszter tudja?
MESTER Hogy
tudná? Most találtam ki!
A
NEM SZŰZ A fiad szerelmes ebbe a kis
libába.
MESTER Kevés
a fahéj a töltelékben.
A
NEM SZŰZ Neked a börtönben vagy a
diliházban lenne a helyed.
MESTER Csak
az a lényeg, hogy festéket ne lássak.
A Nem Szűz gyülölködve mered a
mesterre, aztán megint hangulatot vált.
A
NEM SZŰZ Te! Majdnem elfeledtem. Nagy
újság van!
MESTER Te is terhes vagy?!
A
NEM SZŰZ Terhes? Én?! Meg is ölne
rögtön az a hülye férjem.
Mért? Még ki terhes? Csak nem...?
MESTER Senki.
A
NEM SZŰZ Bikkantóci! Csak nem
csináltad fel ezt a kis sunyit?
MESTER Nem!
A
NEM SZŰZ Akkor ki terhes?
MESTER Te!
Nekem! Hagyjál békén! Én magamnak. Szevasz!
A
NEM SZŰZ De mondom, hogy álmodtam!
És akkor éppen felsírt a
pici, úgyhogy felébredtem, és gyorsan
le is írtam az öt
számot! Figyelj! Öt, tizenöt,
huszonegy, negyvenkettő,
hatvankettő! Hallod?
Olyan
tisztán hallottam ki ezeket a fejemből, mintha a tévében mondták volna be!
MESTER Akkor
játszd meg!
A
NEM SZŰZ Nem jössz le velem a
lottózóba?
MESTER Annyi
pénzem sincs, hogy fogadjak.
A
NEM SZŰZ Utána meghívlak egy vodkára
a presszóban.
MESTER Dolgoznék,
az isten verje meg!
A
NEM SZŰZ Azt mondtad, hogy többé nem
festesz.
MESTER Idefigyelj,
Rozi! Te meg szoktál érteni.
A
NEM SZŰZ Hát persze, drágám.
MESTER Akkor
takarodj most a picsába!
A
NEM SZŰZ Két vodka és egy korsó sör?
MESTER Nem!
A
NEM SZŰZ Annyit vedelhetsz,
amennyitől berúgsz.
MESTER Legközelebb
megint téged hívlak.
A
NEM SZŰZ Megígéred?
MESTER És
az én bűneimet mikor engedi el Jézus?
A
NEM SZŰZ Hiszen tudod, hogy a
hetedik vodka után mindig megbocsátja.
MESTER Jó.
Hozzál nekem egy üveggel!
A
NEM SZŰZ Gyere velem!
MESTER Ma
nem megyek sehová.
A
NEM SZŰZ Akkor csak fel hozzám egy kicsit
melegedni!
MESTER Nem
fázok.
A
NEM SZŰZ Azt se értem ám, minek
fagyoskodtok itt. Mért nem engeded, hogy kibéreljek nektek egy
lakást. Csak amíg megint veszik
ezeket a képeket.
Vagy megfested a képregényed.
MESTER Nem.
A
NEM SZŰZ A hülye férjem észre se
venné. Kigazdálkodnám a konyhapénzből.
MESTER Századszor
is: nem!
A
NEM SZŰZ De mire ez a büzkeség? A
fiad is fázik. A feleséged is.
Nem csak te laksz ebben a szeméttárolóban.
MESTER És?
Ha hagynám? Egy hónapig könnyű lenne az élet? Lebeghetnénk
a melegben, akár egy luftballon? Aztán kipukkadna az is, mint egy
gyári hibás kondom.
A
NEM SZŰZ Terhes lett tőled ez a
gyerek?
MESTER És
aláhulla a lufihulla, és lőn megint cudar hideg. Na jó. Ma
nem bírom tovább.
A mester
félig eltűnik a kukájában.
A NEM SZŰZ De remélem, azt nem felejtetted el, hogy
ezt a hétvégét nekem ígérted? Hallod? A hülye férjem se ér hétfőnél előbb haza...Bikkantóci!
Te! Vadi új hálóinggel leplek ám meg! Hamisítatlan kínai! Hallod? Azt tépheted
le rólam, vadszamaram!
A férfi
bukkan fel, egy literes üveggel a kezében.
MESTER Pegazusod.
A
NEM SZŰZ Mi? Ja. Legyél pegazusom.
A férfi nagy
kortyokban iszik, aztán elvesz még egy pitét.
Valahol újra felcseng a telefon.
MESTER Mért
nem értitek meg, hogy jó hír nem jöhet?
A
NEM SZŰZ Legalább egy feltöltő
kártyát hadd vegyek!
MESTER Azt
se vegyél! Semmit se! Tűnj el végre! Végeztem veled is! Világos? Nem
kellesz többé!
A
NEM SZŰZ Nem?
MESTER Nem.
A
NEM SZŰZ De az előbb azt ígérted,
hogy legközelebb én térdelek libidót neked.
MESTER Ismerhetnél
annyira, az ígéretem semmit se jelent.
A
NEM SZŰZ Ez igaz. Jellemtelen, önző,
durva féreg vagy.
A telefon valahol másodszor is
elhallgat.
Csend. A felek ellenségesen
merednek egymásra.
A
NEM SZŰZ De a hétvégét még együtt
töltjük.
MESTER Nem.
A
NEM SZŰZ De.
MESTER Más
dolgom van.
A
NEM SZŰZ Dugni akarok.
MESTER Dugsz
mással.
A
NEM SZŰZ Majd ha meglátod a kínai
műcsipkémet.
MESTER Húzzál
már az anyádba!
A
NEM SZŰZ Mért nem tud velem így a férjem
üvölteni?
MESTER Mert
a férjed rendes ember.
A mester iszik. Aztán dúdolva
bámulja a képet.
MESTER Miért
van az rózsám, ha meglátlak, felfordul a gyomrom,
úgy utállak...?
A
NEM SZŰZ Ez is benne lesz a
képregényben?
MESTER Benne.
A
NEM SZŰZ És ezt ki fogja a szöveg
buborékban énekelni?
MESTER A
koldus. De már csak a musical változatban.
A
NEM SZŰZ Hát már az is lesz?
MESTER Hollywoodban
meg a film.
A nő
összecsapja a kezét.
A
NEM SZŰZ És most akarsz engem
kirúgni?!
MESTER Lehetsz
benne a pudli.
A
NE SZŰZ A filmben, vagy a
musicalben?
MESTER Még egy festményen is.
A
NEM SZŰZ A pudli? Figyelj, az nem
kutya-szerep?
MESTER Dehogy
kutya. Miss Pudli egy külvárosi kupleráj féllábú bárénekesnője,
ahol a koldus meghúzza magát, miután megszökött
a börtönből, aztán lapostetűt kapott egy kopasz, gazdag
milliomosnőtől, akitől megcsaklizta az ezüstkészletét.
A
NEM SZŰZ És az leszek én? A féllábú
bárénekesnő?
MESTER Az.
A
NEM SZŰZ Akkor...akkor... ma
vacsorára mit kérsz a csülökhöz?
Salátát? Babot?
MESTER Én
főzök! És pacalt!
A
NEM SZŰZ Jó, drágám! Főzz te! Csak
ne kapd már fel a vizet mindenért!
MESTER Meghozod
a hozzávalót.
A
NEM SZŰZ Naná, ezen nem múlik
MESTER És
vörösbort. Sokat! Minimum öt litert! Inkább tizet!
A
NEM SZŰZ Most legszívesebben térdre
borulnék előtted. Aztán a bal kezemmel...átölelnélek, a jobbal pedig
lehúznám a slicced, és...
MESTER És
mire vársz?
A
NEM SZŰZ De közben nem festenél
mégis új szemet Jézuskának? Bikkantóci? Mégis olyan borzasztó így vakon.
MESTER Megpróbálhatjuk...
A
NEM SZŰZ Ó, hercegem!
A Nem
Szűz tényleg térdre borul, és eltűnik a mester télikabátja alatt.
A
mester egy ideig lefelé figyel, aztán felmordul, a kezébe vesz egy
vékonyabb ecsetet, festeni kezd.
4; MESTER, A NEM SZŰZ, FIÚ
A fiú jön be. A szituációt észlelve
ledermed.
Az apja a fiát üdvözlésül tiszteleg
az ecsettel.
A fiú köszönés nélkül átrohan a
kukák közt, be az egyik hátsó helyiségbe.
Magára csapja a vasajtót, az nagyot
szól.
A Nem Szűz megretten, aztán a kabát
alól.
A
NEM SZŰZ Ki volt az?
MESTER A
fiam.
A
NEM SZŰZ Hoppá...akkor...
MESTER Mit
hoppá akkor? Folytasd!
A
NEM SZŰZ Na nem...
A Nem Szűz kimászik a télikabát
alól. Feltápászkodik, indul kifelé.
A
NEM SZŰZ Legalább Gábort küld fel
melegedni!
MESTER Te
csak hozd a pacalnak valót!
A
NEM SZŰZ És hol akarod megfőzni?
MESTER A rezsón.
A
NEM SZŰZ De nem lenne jobb...
MESTER Nem!
A
NEM SZŰZ Jó, jó... te tudod. És
este?
MESTER Majd meglátjuk.
A
NEM SZŰZ Durva, bunkó, szemét alak!
Rozi kacéran
int, kimegy.
A
mester szórakozottan dudorászik magának.
MESTER Azért van az rózsám, mert utállak,
felfordul a gyomrom
majd lehánylak...(a Kisdednek) Az a helyzet, kishaver, nem bír a te atyád olyan
csapást ellenem kifundálni, hogy elveszítsem a jókedvemet. Már
persze akkor, ha van
velem egy kis pálinka.
Leteszi az ecsetet. Iszik.
Megemeli a hangját.
MESTER Na, mi van?
A fiú bentről.
FIÚ Elment?
MESTER Ő el. Én nem. Szóval? Intéztél valamit?
FIÚ
Semmit.
MESTER És azon kívül, hogy semmit se intéztél, mi
van?
Csend.
MESTER Közmunkát se kaptál?
Fiú kinéz a vasajtó mögül.
FIÚ Kajás
vagyok.
MESTER Itt van almás pite, edd meg!
Csend. A fiú nézi a pitét.
MESTER Finom. Rozika néni hozta.
FIÚ Sík geci vagy, remélem tudod.
MESTER Én ne tudnám? Kapd el!
A mester
dob egy süteményt neki. A fiú mellényúl a pitének annyi.
FIÚ És
hányok tőled.
MESTER Mert ügyetlen vagy?
FIÚ Fullra
megértem, hogy anya is utál.
MESTER Én is őt.
A fiú kijön a ”műterembe”, elvesz
egy pitét a tányérról,
beleharap, megbámulja a vak
kisdedet.
FIÚ Ez
is de ciki.
MESTER Majd festek neki szemüveget. Úgy fog
kinézni, akár egy popsztár. "Madonna, meg a
"Popded".
FIÚ Kizárt,
hogy anya el tudja adni.
MESTER Hátha.
FIÚ Unom a nyomort! Mért kell nekünk
itt lakni?!
MESTER Oda se mentél a munkaközvetítőhöz, igaz?
FIÚ És
ha? Minek is menjek oda?!
MESTER Például azért, mert ott meleg van.
FIÚ Reggel
még volt itton kenyér és párizsi.
MESTER Ne rajtam keresd!
FIÚ Egy
szép nap tényleg megütlek ám.
MESTER Tényleg? Kezd el most! Tessék! Vágj pofán!
A mester
az arcát fordítja, a fia megbámulja, aztán otthagyja
az apját,visszamegy a vasajtó mögé.
A mester iszik a pálinkából.
MESTER De mitől vagy ennyire kiakadva?
Fiú
bentről.
FIÚ Találkoztam
Krisztával.
MESTER Mikor?
FIÚ Tejért
ment.
MESTER És...? Mit mondott?
FIÚ Hogy
húzzak.
MESTER Húzzál? Hogy húzzál?
Csend. A fiú jelenik meg.
FIÚ Húzzak,
hagyjam lógva, mert mi csak barátok vagyunk,
és különben is mást szeret.
MESTER Ezt mondta? Az a liba? Még ilyet! És kit
szeret?
Nem mondta?
FIÚ Nem
mindegy? Adj egy kis lóvét, hogy lemehessek
a közértbe!
MESTER Sajnálom. Jenő.
FIÚ Jenő!?
MESTER Vagy anyád talán ma elad.
FIÚ Ezt
te se hiszed!
MESTER Miért ne hinném?
FIÚ Már
a kofák is röhögnek rajta.
A mester
most csaknem kiborul.
MESTER Röhögnek? Min is? Hogy az Úrjézus minket váltott meg? Mit gondolsz, mire
gondol ezen a képen a Szűzanya, miközben megpróbál az ő
bandzsa magzatára mosolyogni? Ezekért küld a
te apád a keresztre? "Krisztus azért élt és halt meg, hogy
a bűneink megbocsáttassanak"- válaszolhatnád most erre, ha
egyáltalán halvány fogalmad lenne az egészről, és nem
lennél buta, akár a tök! Eléggé megmagyaráztam,
hogy mi az igazán tök "ciki", édes fiam?
FIÚ Éhes
vagyok.
MESTER Van olyan.
FIÚ Kirúgott
a csajom!
A fiú megint
magára csapja a vasajtót.
MESTER Mindjárt jön Jenő. Oké? Tudom én. Te meg az
anyád szebb életet érdemeltek. De hát mit tegyek? Festő vagyok. Ehhez az egyhez
értek. Vagy már inkább ehhez se. Na jó. Maradjunk annyiban, hogy valaha
jó festő voltam. Komoly ígéret. Megvárjuk
Jenőt, aztán semmi gond.
Persze.
Na, hadd öleljelek meg!
Apja elérzékenyülve bámul a fia
után.
A vasajtó nyílik, a fia fürkészi az
apját.
5; MESTER, FIÚ, A SZŰZ, GONDNOK
(ASSZONY)
A szűz jön be. Egy literes zacskós
tej van nála.
A fiú megörvend a láttán.
FIÚ Hello!
Hi! Csocsi!
A
SZŰZ Apáddal akarok dumálni.
FIÚ Apámmal?
A
SZŰZ De jó, ha közben te is itt vagy.
MESTER Na, nem, kislány! Erre én...nem érek rá.
A
SZŰZ Papi! Most rögtön mondd meg
Gábornak , hogy...
MESTER A Tejút a Tejúton van! Ennél többet én se
tudok!
A
SZŰZ Nem érdekel a Tejút!
FIÚ Miről
akarsz te a faterral dumálni?
A
SZŰZ Papi, mondd meg neki!
MESTER Én?! Mit mondjak? Ti láttatok UFÓT
Siófokon! Mért nem kérdezted meg fiamtól,
amire kíváncsi vagy?
A
SZŰZ Azt mondd!
MESTER Olyat én nem teszek, világos?!
A
SZŰZ Akkor...szemét vagy!
FIÚ Fater!
Mi a franc van??
MESTER Ez a kettőnk titka.
FIÚ Micsoda?
MESTER A lényeg, hogy ma éjszaka mentek a haverodhoz
csillagokat nézni. Vagy nem oda
készültök?
FIÚ De,
csak...
A
SZŰZ Az apukád most tudta meg tőlem,
hogy...
MESTER Mit? Hogy már nem akarsz járni a fiammal?
Azt? És?
Mi közöm hozzá? Mert gyereked lesz
valami pasastól?
Igen? És ehhez mi közöm?
FIÚ Kriszta!
MESTER Na jó. Várj meg itt! Ha tanács kell, azt
adhatok.
Gyere, fiam, összeszedjük az üvegeket,
átmész a kisboltba,
veszel magadnak kaját!
FIÚ Viszi
vissza most a faszom az üvegeket!
MESTER Ne vitatkozz!
FIÚ Kriszta!
Neked gyereked lesz valami pasastól?!
A
SZŰZ És?! Megmondjam, kitől?
MESTER Senkitől!
FIÚ Mi
van!?
Apja a
másik helyiségbe kíséri a fiát.
Kriszta leül az ágy szélére,igen
elszánt.
MESTER Jobb, ha ezt én beszélem meg vele.
FIÚ De
mért te beszéled meg vele?
MESTER Mert én vagyok az apád!
FIÚ Az
én csajom!
MESTER De én akkor is az apád vagyok!
FIÚ De...
MESTER Hol vannak az üvegek?
FIÚ Mit
tudom én?!
MESTER Itt voltak egy nejlonszatyorba összegyűjtve!
Már elvitted őket?
FIÚ Mikor? A munkaközvetítőből jövök!
A
gondnok jön be oldalról.Valamit morog a fejét csóválva.
Leül a sámlijára. Előveszi a barbibabát,
a kisasztalra ülteti,
a váza és a művrirág mellé. A
babának magyaráz.
GONDNOK Hölgyem, mint ahogy az öreg Szókratész mondta:
minden kérdezés
és tudni akarás feltétele a nemtudás tudása- mégpedig úgy, hogy meghatározott kérdéshez meghatározott nemtudás
vezet. Nomármost a kérdésfeltevés előfeltételezi
a nyitottságot, de ugyanakkor a körülhatárolást is. Nomármost
az a kérdés, hogy csakugyan mára esik-e a világvége
éppen arra is vonatkozhatna, hogy
a vége lehetne akár egy teljesen új
kezdete is. Lehetne?
Igen, ez is egy jó kérdés.
A fiú a nagy szatyor göngyöleggel
jön ki a belső helyiségből.
Kétségbeesett pillantást küld
Krisztának, aki ezt nem látszik észrevenni.
A fiú elhalad a gondnok mellett.
FIÚ Jó napot, Géza bá’!
GONDNOK
Szevasz.
GONDNOK úr bólogat, aztán elővesz
egy vékonyka kötetet, fellapozza, olvas.
A mester jön vissza a belső
helyiségből.
MESTER Hogy mersz ilyen helyzetbe hozni a fiam előtt?
A
SZŰZ Úgyis megtudja, nem?
MESTER Mit? Mit tud meg?
A
SZŰZ Hogy engem szeretsz, hogy
elválsz, és elveszel feleségül,
és hogy kőgazdagok leszünk és hogy
szülök neki egy kistesót.
MESTER Arról a gyerekről szó se lehet!
A
SZŰZ Pedig megszülöm.
MESTER De nem nekem.
Kriszta a pityergés határán.
A
SZŰZ Most mért vagy ilyen velem,
papi?
A mester
nézi a lányt, sóhajt.
MESTER Mégis hogy képzeled ezt te, kislány?
A
SZŰZ És fiad le akart smárolni a kapualjban!
MESTER Vele jársz, nem?
A
SZŰZ Veled járok!
MESTER És akkor csak besétálunk ide a
tejecskénkkel, és lecsüccsenünk
az ágyinkóra?
A
SZŰZ Nekem kéne itt laknom.
MESTER Úgy? No. Most felállsz, kimész innen, és
többé nem akarlak
látni. Érthető?
A
SZŰZ Nem megyek.
MESTER De. Mész.
A
SZŰZ Gyerekem lesz tőled, felfognád
végre?
MESTER Verd ki a fejedbôl! Kifelé! Most!
Kriszta még
ül egy darabig, aztán fogja a tejet, feláll, kikullog.
Megáll a gondnok mellett. Az felnéz
rá.
A
SZŰZ Csókolom.
GONDNOK Csókolom.
A mester a pálinkához siet, vadul iszik.
Kriszta lép vissza, a bejáratnál
már bőgve.
A
SZŰZ Ne haragudj, papi, de nagyon
szeretlek!
MESTER Ne szeress!
A
SZŰZ És az lesz, amit te akarsz, csak
ne küldj el engem! Jó?
MESTER Tünés!
A
SZŰZ De jó?
MESTER Nem jó!
A
SZŰZ De nem rúgsz ki?
MESTER Most menj! Este találkozunk.
A
SZŰZ És egész hétvégén ki se bújunk
majd az ágyból! Jó? És mindent
megcsinálok, amit csak akarsz! Úgy fordulok, ahogy csak akarod!
MESTER Jézusom, honnan szedem össze a pénzt az
abortuszra?!
A
SZŰZ Nem is kell elválnod! És
senkinek se kell tudni, hogy te vagy az apja! Csak hadd szüljem meg Tomit!
MESTER Tomit?
A
SZŰZ Tomit. Mert fiú lesz. Az
ilyesmit egy anya megérzi. Tomi lesz,
mint a kedvenc énekesem, tudod.
MESTER Te a fiamat egy ír néger rapzenészről
akarod elnevezni? Aki
ráadásul homokos?
A
SZŰZ Ha látnád a klipjét, éreznéd,
hogy mért akarom.
MESTER Értsd már meg! Te túl fiatal vagy, én meg
túl öreg!
A
SZŰZ Az húsz év múlva mit számít?! A
múltkor azt mondtad, hogy
annak a Picassonak, vagy kinek, csakis fiatal csajai voltak.
MESTER Ő megtehette.
A
SZŰZ De te is kőgazdag leszel!
MESTER Ne bőgj!
A
SZŰZ Tudtam, hogy hazudsz! Csak dugni
vagyok jó neked. És közben a feleségedet szereted.
MESTER És mióta nem jött meg?
A
SZŰZ Micsoda? Ja? Mit tudom én?! Egy
hónapja, amikor először csináltuk kint
a parkban. Emlékszel? Akkor ígérted
meg először, hogy elválsz, meg minden...
MESTER Biztos?
A
SZŰZ Hogy elválsz?
MESTER Hogy gyereked lesz!
A
SZŰZ Jaj, papi! Hiszen már beszélgetek
is vele.
MESTER Az ír négerrel a hasadban?
A
SZŰZ Mondtam már, hogy ezt egy nő
megérzi.
MESTER Egy "nő". És anyádnak már
mondtad?
A
SZŰZ Anyám kit érdekel?! Papi!
Kérlek! Ne legyél már ilyen izé!
Gyere! És simogass meg!
MESTER Rendben, fejezd be te! De siess!
A
SZŰZ Mit fejezzek be?
MESTER Gyere már!
A mester
most A szűzet térdeldeti le, a télikabátja szárnyait széthatjva.
A
SZŰZ Jaj! Pista! Papi! Apucikám!
MESTER Osoba kis dög.
A
SZŰZ Soha senki nem szerethet úgy,
mint én téged!
Amíg a
lány végzi a dolgát, a mester a festményt fürkészi
.
MESTER És mondá az Úr enenmagának: mert perverz
jókedvemben megszívattam Jóbot, ezért büntetést kell kirójak magamra.
Leküldöm tehát jobbik felemet, a Szentlelket, és
meghágványoltatom véle ama félnótás ácsnak a bögyös-faros, földbuta feleségét,
hogy megszülessen tőle a Fiú, aki testemből testem, véremből vérem lesz, tehát én valék, aki hús-vér igévé
válok: és ím, legyek!
Ügyesebben, kicsim!
A
SZŰZ Szeretlek, papi!
MESTER És megbűnhödék majd a Fiúban. És benne
magamra veszem
majd az emberiség bűneit. Hogy ne kelljen többé pirulnom
Jób előtt. És ne nézzenek rám sandán a Csillagközi Úri Kaszinóban. Pedig tudván
tudom, hogy fiam halála majd
hasztalan lesz, mert az ember
megválthatatlan. Még szép.
Én teremtettem őt ilyennek. Mert Én
vagyok az ember, Én vagyok a teremtés, Én vagyok
az egyetlen szó, az , hogy, az...: bébi! A másik
kezedet is tedd oda!
A
SZŰZ Olyan... malac vagy..., papi!
Az Asszony lép be, kurtán biccent a
Gondnoknak.
Aztán a bejáratnál megtorpan.
MESTER Ezért aztán eljő az idő, hogy bárki bármit
is tesz, egyre randábban fog bámulni az anyja karján a Kisded, avagy a kereszten csüngve a felnőtt Jézus. Vagyis hogy én
egyre randábban fogok meredni
önmagamra, és eljő az idő, hogy felkiáltok, nem, nem, nem,
ezt így már nem élvezem!
A
SZŰZ Most akkor megint rosszul
csinálom, papi?
MESTER Nem. Most nagon jól csinálod.
6; MESTER, A SZŰZ, ASSZONY, BÓDOGNÉ,
FIÚ
ASSZONY Mégis, mennyire jól, "papi"?
A mester
ráborítja a télikabátja szárát a lányra, amúgy
nem zavartatja magát. A lány
ledermed.
MESTER Szervusz, Esztike.
A
SZŰZ (A kabát alól.)Csókolom.
ASSZONY Ugye nem zavarok?
MESTER Mért jöttél ilyen korán haza?
ASSZONY Fáztam. És szólt a piaci felügyelő, hogy
szedelőzködjek,
mert hetek óta nem fizetem a
helyjegyet.
MESTER Attól még maradhattál volna.
ASSZONY Kriszta! Kimásszál onnan végre?
Az
asszony kimegy a baloldali helyiségbe, becsapja a vasajtót.
A mester morog.
MESTER Fázott. Itt mindenki csak fázik. Meg éhes!
Képes délben otthagyni a piacot! Amikor csak három körül
szivárognak le a dombról az újgazdag
tahónék vásárolgatni. Te meg mire vársz?
A
SZŰZ Kiment?
MESTER Ki.
A Szűz kimászik a télikabát alól,
leül az ágyra.
MESTER És most mit csinálsz?
A
SZŰZ Hogyhogy mit?
MESTER Minek ülsz vissza oda?
A
SZŰZ Hova üljek?
MESTER Fogd a tejet, és tűzzél haza!
A
SZŰZ Közöld vele most!
MESTER Mit?
A
SZŰZ Hogy elválsz, mert engem
szeretsz.
MESTER Tűnés haza!
A
SZŰZ Olyan vagy!
A mester
felrángatja Krisztát az ágyról, tuszkolja kifelé.
Az asszony lép vissza a konyhából.
A
SZŰZ Pista bácsi szeretne ám dumálni
Eszti nénivel.
ASSZONY Csakugyan?
A
SZŰZ Csókolom!
A mester a karját rángatva kikiséri
a lányt.
Összenéz a gondnokkal, az
felmosolyog rá. A mester visszavicsorog.
Az asszony a képhez sétál, a kukára
könyökölve nézi.
A férje tér vissza.
Csend.
A gondnok összcsapja a könyvet,
zsebrevágja, tápászkodik, kimegy.
A barbibabát a művirágnál hagyja.
ASSZONY Ez a kislány a gyerek barátnője, nem?
MESTER Már nem.
ASSZONY Szóval már a te szeretőd?
MESTER A látszat csal.
ASSZONY Ez nem úgy látszott.
MESTER A látszat mindig csal. Ennyit te is
tudhatnál a világról.
ASSZONY Te csalsz mindig: ennyit tudok a világról.
MESTER Ugyan már! Ma délelőtt megkértem, hogy ő
térdeljen nekem
a Kisdedhez. A bartánőd már nem invencionál.
ASSZONY Ő már nem?
MESTER Értsd meg! Muszáj valamit kitalálnom!
Különben sosem végzek a szemével. Vagy dobjam ki? Hasogassam fel
a vásznat ötcentis darabokra?
Égessem el?
ASSZONY Úgy se tudom eladni.
MESTER Majd elkezdem a képregényt. Talán már ma.
Vagyis hétfőn, és...
ASSZONY Elegem van.
MESTER Épp ott tartok, hogy a féllábú bárénekesnő
is elkapja a lapostetűt a
koldustól, de nem tudja kezeltetni magát, mert nincs TB kártyája.
ASSZONY Remek.
MESTER Azt hiszed, nem lesz jó?
ASSZONY Azt.
MESTER Ja, ha nem bízol bennem...
ASSZONY Különben nem is érdekel.
MESTER Látod, ez a baj.
ASSZONY Felülök a vonatra, és többé nem jövök ide
vissza.
MESTER Jó neked. Egész hétvégén ehetsz-ihatsz
anyádnál, amennyi beléd
fér. Esküszöm, a legszívesebben most veled tartanék...
ASSZONY Gábor velem fog élni.
MESTER Tényleg haragszol?
ASSZONY Veled nyilván nem maradhat.
MESTER Tényleg haragszol.
Az asszony othagyja a képet,
visszatér a baloldali helyiségbe.
A mester a vasajtóig ballag utána.
MESTER Megbeszéltük, nem? Tíz éve, amióta egymáshoz úgy
már semmi közünk. Te nem akartad! Nekem viszont kell a szex. Beláttad. Nem? De.
Te is szabad vagy, én is az vagyok.
Te kérted, hogy inkább így legyen. Nem így van? Nem te
kérted?
ASSZONY Belenyugodtam.
MESTER Tehát mi a problémád?
ASSZONY Semmi.
MESTER Évek óta könyörgök, nem? Ha netán
megkívánnál valakit.
Hogy legyen rendes szerelmi életed.
Mert az nem egészség,
hogy nem dugsz. Romlik tőle az immunod. Engem pedig
megfojtasz az értelmetlen hűségeddel.
Az asszony lép ki a belső
helyiségből.
ASSZONY Elválok.
MESTER Erről az egyről szó se lehet.
Bódogné jön be tétován. Megáll a kissámli mellett.
Lenéz a barbi babára. Aztán
bekukkant a ”műterembe”.
BÓDOGNÉ
Jó
napot! Csak egy pillanatra...?
A mester és a felesége morogva
visszaköszönnek.
BÓDOGNÉ Nem teszettek látni a gondnok urat?
ASSZONY Az előbb még kint ült.
MESTER Valamit olvasott.
BODOGNÉ Akkor súlyosan elkerültük egymást.
ASSZONY Tessék talán kint megvárni!
BODOGNÉ Á, a térre lent beszéltük meg. A nagyközért
mellett.
De ott nincs. Ezért gondoltam,
visszajövök, hátha itt maradt.
Bealudt, vagy valami... Vagy elment
az aluljáróba?
MESTER Lehet, hogy oda, csókolom.
BODOGNÉ Van ott az a szörnyű barátja. Tudják, a Vető.
Ismerik?
ASSZONY Őt nem, kedves Bódogné...
MESTER De nálunk biztos nincs a gondnok úr.
BODOGNÉ Hát látom. Akkor...elnézést...!
Bódogné kioldalog.
Közben a telefon az ágy alatt
harmadszor is kicseng, hosszan.
Amikor
a fiú
jön meg a közértből,akkor alhallgat.
A fiú az anyját meglátva
elcsodálkozik.
FIÚ Szia,
anya!
ASSZONY Szia.
FIÚ Kriszta?
MESTER Felment
FIÚ És?
MESTER Mit és?
FIÚ Mit
mondott?
MESTER Csupa hülyeséget.
FIÚ Anya,
te találkoztál vele?
Az anyja
keserűen felnevet, kimegy a baloldali helyiségbe.
FIÚ Vele
meg mi van?
MESTER A szokásos.
FIÚ És
Kriszta? Tényleg jár valakivel, akitől...?
MESTER Felejsd el ezt a kis ribancot, fiam!
FIÚ De miért neked meséli?
MESTER Mert egy normális apa hiányzik neki.
FIÚ És az lennél te?
MESTER Mivel más nincsen... Tőlem persze csak azt
szerette
volna megtudni, hogy mi van a Tejút mögött.
Azért jött le, aztán szó szót
követett.
Mert hogy állítólag attól az ufótól
van a gyerek, akit láttatok nyáron Siófokon.
FIÚ Mindig hülyéskedsz.
MESTER Naná, az kell a túléléshez.
FIÚ Az ufo csak az a jármű, amin
utaznak a csillaglények.
MESTER Na, akkor egy olyan csillaglény csinálta
föl.
FIÚ Na,
áruld el, ki az a csávó? Ismerem?
MESTER A nevét nem mondta.
FIÚ Hanem
még mit mesélt?
MESTER Mást nem. Mellesleg sejtettem én is, hogy
már
régóta köztünk vannak.
Mármint az ufók. Vagyis az idegenek.
FIÚ Rossz
duma...
MESTER Honnan tudod, hogy én nem vagyok az?
FIÚ Mért,
az vagy?
MESTER Naná. Engem is elraboltak.A régi énemet
kioperálták,
bedobták egy ilyen kukába, és azóta csak egy marslakó
gyenge utánzata vagyok.
Az asszony
jön vissza egy bőrönddel. Az ágyra rakja, kinyitja.
MESTER Te nem vettél rajtam észre semmi furcsát az
elmúlt tíz- tizenöt
évben, anya?
ASSZONY Nem jössz le velem ómamihoz, kisfiam?
FIÚ Mikor?
Most?
ASSZONY Hétvégére. És a többit nála megbeszéljük.
FIÚ Nekem most...fel kell mennem
Krisztához.
MESTER Á, nem! Nem kéne.
FIÚ Mért
ne?
A fiú
kimegy.
Az asszony ruhákat pakol a bőröndbe.
ASSZONY Mi lesz, ha Kriszta elszólja magát?
MESTER Nem tesz ilyet.
ASSZONY Hogy magyarázod majd meg?
MESTER Nincs mit magyaráznom.
ASSZONY Mióta a szeretőd a fiad barátnôje?
MESTER Semmi óta! Térdelt nekem, hálából
leszopattam, ennyi.
A asszony felnevet. Csend. A mester
szinte könyörög.
MESTER Ne durcázzál már! Inkább igyál egy kortyot!
ASSZONY Nem kérek.
MESTER De. Kérsz. Iszunk a barátságra. Esztike.
A mester
"játékosan" elmarná az
asszonyt, az elhárítja.
ASSZONY Hagyjál!
A mester
elereszti Eszert.
MESTER Tudod, hogy legbelül csak téged szeretlek.
Ott csak te vagy,
meg a fájdalom. Hogy nem engedsz magadhoz.
ASSZONY Utállak.
MESTER Hozok neked hozzá egy poharat.
A mester
kimegy a baloldali helyiségbe.
Negyedszer is felcseng a telefon.
Az asszony lokalizálja a hangot,
elővesz egy mobil telefont az ágy
alól, fogadja a hívót.
ASSZONY Virág! Igen, én vagyok. Nem, nem ismerem meg a
hangját.
Hogy kicsoda?! János?! János! Hát te?! Ez nem lehet igaz! Ó, talán negyed órája értem haza...
Az asszony kilép a ”műteremből” az
előtérbe, a sámlihoz.
ASSZONY Igen, anyám mesélte, hogy megkerested.
Nagyon kedves gesztus volt tőled.
("felnevet")
Még kérded? Nem, János, nekem kell
bocsánatot
kérnem tőled!
A mester
hozza ki a poharat, feszülten figyel,
aztán a feleségéhez
csörtet.
ASSZONY Persze, hogy találkozhatunk! Sőt! Bármikor.
Ma?
Ma pont le kell utazzak anyához, de...
MESTER Te ki a franccal vartyogsz?!
ASSZONY Pista? Igen, itt áll előttem. Üdvözöl.
MESTER Üdvözli a rosseb, akárki is az!
ASSZONY A gyerek?
Tizenkilenc lesz januárban...
Hát igen. Az idő az... A
fene egye meg!
MESTER Tedd már le!
Az
asszony hátat fordít, kimegy a színről, onnan.
ASSZONY Tényleg? De jó! Hát...nem is tudom.
Ha ennyire ráérsz...Ne hülyéskedj! Mikor induljunk?
Persze, hogy jó! Ez...nagyon kedves tőled.
Ott leszek! Szia, drágám! És köszönöm, hogy...Szia,
szia!
Akkor félhatkor!
Az
asszony lép vissza a színre, a mosoly leolvad róla, ahogy
meglátja a férjét.
ASSZONY Patkós Jani. Meséltem, itthon van Amerikából.
MESTER Megtiltom, hogy találkozz vele!
ASSZONY Levisz kocsival, azt mondja, arra van úgyis
dolga.
MESTER Mit akar tőled? Dehogy visz le!
ASSZONY Nevetséges vagy.
MESTER Nem baj.
ASSZONY Megspórolom a vonatjegyet.
MESTER Ne ezen spórolj!
ASSZONY Húsz éve nem láttam!
MESTER És nem is fogod.
ASSZONY Még talán össze is bújok vele.
Az asszony otthagyja a mestert.
Visszatér a bőröndhöt, ruhát válogat,
pakol. A mester sötét indulattal
követi, megáll mögötte.
MESTER És mi az, hogy működik még a mobilod?
ASSZONY Rozi feltöltötte.
MESTER Azt is megtiltottam.
ASSZONY És?
MESTER És az mi, hogy Patkós tudja a
telefonszámod?
ASSZONY Szerinted? Meglátogatta anyámat.
MESTER És erről én mért nem tudtam?
ASSZONY Meséltem, de nem érdekelt ez se.
MESTER Most érdekel.
ASSZONY Kriszta szájában volt a farkad!
MESTER Az más.
Az asszony pakol tovább a bőröndbe.
A mester tölt a konyhából
hozott vizespohárba, a feleségének
nyújtja.
MESTER Erre iszunk.
ASSZONY Még mindig nem kérek.
A mester kiissza a pohárból a
pálinkát, aztán kortyol egy
nagyot az üvegből is.
MESTER Akkor...én is megyek. Nem láttam anyádat
tavaly karácsony óta.
ASSZONY Dehogy jössz!
MESTER Aztán estefelé elmegyünk a kedvenc
csárdánkba, onnan le a partra ahhoz a fűzfához, ahol először megcsókoltalak.
ASSZONY És ha Jánossal megyek ahhoz a fűzfához?
MESTER Újra kezdjük.
ASSZONY Mit?
MESTER Mindent. Na? Mondd, hogy gyere! Esztikém!
A mestre
átölelné, az asszony keményen arcul csapja.
ASSZONY Elválok, nem érted?
MESTER El?
ASSZONY El.
MESTER Rendben. Búcsúcsók lesz?
ASSZONY Talán . Előtte mossál fogat!
MESTER Tudod, hogy éhgyomorra okádok, ha
megpróbálom!
ASSZONY Akkor az is elmarad.
7; ASSZONY, MESTER, A SZŰZ, FIÚ
Kriszta
rohan be, a nyomában a fiú.
A
SZŰZ Hagyjál már, Gabi! Kit érdekel,
hogy te is csillaglény vagy?!
Papi, szólj a fiadra!
FIÚ Figyelj,
öreg! Tényleg te kúrod a csajomat?!
MESTER Ezt tőlem, mint apádtól kérded?
FIÚ Kúrod?
MESTER Nem.
A
SZŰZ Papi!
A fiú nekitámad az apjának,
meglöki.
Az asszony áll kettőjük közé.
ASSZONY Gábor!
FIÚ Rohadt
szemét!
Az anyja lefogja a fiát, a mester
biztos távolságra hátrál
MESTER Én csillaglény vagyok, te csillaglény vagy.
Kriszta és az anyád is
csillagporból vannak.
Mi vagyunk itt négyen egy nagy
ősrobbanás.
Hiszen még Föld nevű planéta is
földön kívüli.
És mi nem emberek vagyunk, hanem
rémemberek.
Azt hisszük, ez nem volt mindig
így, pedig de.
Aranyakorokra emlékszünk. Remember?
Hogy bezzeg. Szépapáink mások
voltak.
Ők még tudták, mi az a tízparancsolat,
a becsület.
De mi már nem tudjuk. Ezért aztán
dug mindenki
mindenkivel, akár a ketrecben a
nyulak.
A csillagpor nyulak.
FIÚ Hagyjál,
anya!
A fiú berohan
a jobb oldali helyiségbe, magára csapja a vasajtót.
Az anyja áll egy darabig, aztán a
fia után megy.
A
SZŰZ Papi! Már megint nem védtél meg.
MESTER Húzzál innen, különben belebaszlak egy kukába!
A
SZŰZ Papi!
MESTER Takarodj, többé ne lássalak!
Kriszta
kimegy, megint bőg, amikor visszafordul, teli szájjal.
A
SZŰZ És ha nem is vagyok terhes?
MESTER Kurvára nem érdekel!
A
SZŰZ Akkor nem is mondom meg!
Kriszta
kimegy.
Csend.
A mester leül az ágyra.
Az asszony jön ki , becsukja az
ajtót.
ASSZONY Hétfőn beadom a válópert.
MESTER Jó.
ASSZONY És tényleg nem jövök vissza.
MESTER Szuper.
ASSZONY Gábor is leköltözik anyámhoz
MESTER Közmunkásnak ott is beállhat...
ASSZONY Felőlem itt pusztulhatsz egyedül.
MESTER Úgyis öngyilkos leszek.
ASSZONY Végre.
MESTER Semmi komoly dolgom nem volt ezzel a kis
kurvával!
ASSZONY Nem érdekel.
A fiú
jön ki a szobájából télikabátban, az anyjához.
FIÚ Tudsz egy kis pénzt adni?
ASSZONY Persze, kisfiam.
MESTER Mire kell?
FIÚ Te
kussoljál, öreg!
MESTER És honnan van neked pénzed, Esztike?
FIÚ Nem
érted, hogy fogd be a pofádat?
ASSZONY Gábor!
A fiú
kimenekül az előtérbe, az asszony
magához veszi a retiküljét,
utána megy. Együtt lépnek ki a
színről balra.
Csend.
Az asszony jön vissza.
MESTER Miattad lettem az, ami vagyok.
ASSZONY Aha...
MESTER Nekem kell egy nő kisugárzása alkotás közben!
A fiú
lép vissza, a hátiszákjában kutat.
FIÚ Hol
van a Ipodom?
ASSZONY Nem láttam.
FIÚ Reggel
még ott volt az asztalomon!
MESTER Talán csinálhatnál végre egy kis rendet
magad körül.
FIÚ Te
tényleg ne szólalj meg, mert beborítlak!
ASSZONY Gábor, ne beszélj így apáddal!
FIÚ Ez
nem az apám többé!
A fiú
kirohan. Az asszony másodszor is utána siet.
A mester egy darabig csak néz utánuk.
Aztán legyint, a képhez megy, a festménynek
mondja.
MESTER Tehát akkor? Én meg itt rohadok meg egyedül,
ebben a szeméttárolóban?
(felröhög)Tudod, tavaszra már kőgazdag leszek.
Hétfők kezdem.
Kőgazdag egy kővilágban,
ahol meghalt az isten. Isten! Dehogy
halt meg isten! Kővé változtatott minket. Nem mintha bűnösebbek lennénk a koronkénti átlagnál. Csak, mint már említettem
volt, nekünk nincs stílusunk.
Vagy ezt még nem is mondtam?
Tűnődik, iszik, a kezébe fogja az
ecsetet, a Kisded szemét most vörösre festi.
MESTER A nyomor igenis lealjasít. Szép csendben.
Napról, napra, fokról fokra. Észre se veszed, egyre alázuhantabb
vagy.
A vörös
szemekhez fekete íriszt választ.
MESTER De fogadjunk, hogy Pista bácsi mindent
rendbehoz!
Majd elviszi a kőapuka a
kőszívű családját Tahitire nyaralni. Mit nyaralni? Ott telepedünk le.
Mert én leszek a képregények
Van Goghja. Úgy ám.
És csakis bourbont vedelek
majd, a vagyonom feléért beszerzek magamnak
egy májrákot, aztán veszek egy gyönyörű, karcsú, elegáns, kétcsövű
sörétes puskát, és azzal lövöm szét a fejemet. Kőkemény
megoldás, nem? Csak a fogsorom
marad meg. Csíííz! Meg az egyik fülem. Kilimandzsáró:csííz! Havi baja a napi Maya. Vérfarkas fátyla hull alá a kihűlt
gepárdra. Párduc, de mindegy. Aki tetem, az tetem. A hús
rohad, a bundája pöttye nem.
Boudelaire orchideája
virágzik ki a dögén.
Ez ám nálam egyfajta
műveltségi fölény...
Az
asszony tér vissza. Összecsukja a
bőröndöt, menni készül.
MESTER A fogsoromat azért szeretni fogod, kedves?
ASSZONY Elpasszoltad a gyerek kütyüjét is, igaz?
A mester
egy pillanatra zavarba jön, aztán csak vigyorog.
MESTER Hogy is jut ilyesmi az eszedbe?
ASSZONY Miből vetted azt az üveg pálinkát?
MESTER Még van hitelem a diszkontban.
ASSZONY Régen nincs hiteled sehol.
MESTER Nem válok.
ASSZONY Pedig ez így lesz.
MESTER De nem kell, hogy így legyen. Szeretlek. És
majd én szerzek neked
egy hozzád illő szeretőt is, ha akarod. Nem egy olyan
ernyedt tökű, vén amerikás
buzit, mint a Patkósod.
ASSZONY Anyu szerint pont olyan jóképű és fitt, mint
húszévesen.
MESTER Persze! Miért ne? Ez itt nem a valóság! Itt
senkit nem rág meg az idő! Itt mindenki fiatal, boldog, jómódú, és nagyon
szellemes társalkodó. Mert mi egy szappanoperában vagyunk, édesem! Ahol mindenki
szeret mindenkit, ahol a veszekedés csak azért van, hogy felpezsdüljön kicsit
az a lusta vérünk. Na! Ez itt nem egy horror!
Ez itt a Flamo-szappan! Vedd a kezedbe! Mosakodj meg
vele! Lágyabb lesz tőle a bőröd még a nehezebb napokon is. Fürdés után gyengéden
megtörüllek, a törülköző érintése olyan finom, majdnem orgazmusod lesz tőle. És
mért puha az a törülköző? Mert flamó öblítőt használunk, drágám. Aztán anyaszült
meztelenül lefekszel, lehunyod a szemed, a tengerparton érzed magad. Langymeleg
szellő borzolja fel a a pihe-puha szőröket a testeden: a hasadon, a combod
között...Az ágyékod tompán lüktet a vágyakozástól...
ASSZONY Miért locsogsz folyton-folyvást hülyeségeket,
ha bajban vagy?
MESTER Mert bajban vagyok. Két hétnél tovább úgyse
bírod ki nélkülem.
ASSZONY Gondolod?
MESTER És ha megígérem, hogy mától jó leszek? Ha újra komolyan
veszem magam? Téged? A családomat?
ASSZONY Hogy kezdenél neki?
MESTER Fészek! Fészek! Fészek! Milyen boldogan
csiviteltünk naphosszat,
Eszter! Hánykor találkozol Patkóssal?
ASSZONY Nem jössz velem.
MESTER Nem hát. Lemondod. Most beszéljük meg, hogy
itthon maradunk,
és kitakarítunk. De előtte, nem bánom, beülünk egy kicsit a kocsmába
nosztalgiázni.
Csak megvárjuk Jenőt, hogy
hozza a pénzt.
Aztán bevásárlunk hazafelé
jövet. Takarítás közben
pacalt főzök neked.
ASSZONY Elhagylak, nem érted?!
MESTER Rozinál megfürdetlek. Szeretkezünk. Aztán
lesétálunk az éjjel-nappaliba. Unikumot vásárolunk, és a sétányon ballagva
megiszogatjuk, miközben ropog majd a hó a talpunk alatt.
ASSZONY Nincs is hó.
MESTER Esni fog. Aztán hazajövünk, levetkőzünk, és
szeretkezünk tovább hajnalig. És közben addig suttogunk malacságokat egymás fülébe, amíg újra rá nem jövünk, milyen
szép is így együtt az élet. Látod,
ilyen egyszerű jóvátenni a jóvátehetetlent is. Higgyél
nekem!
ASSZONY Soha többé nem tudnék bízni benned.
MESTER Dehogynem!
ASSZONY Megyek.
MESTER Itt maradsz!
8; MESTER, ASSZONY, A NEM SZŰZ, JENŐ
Rozika fut be lelkesen.
A
NEM SZŰZ Jön a Jenő!
Jenő belép, postás táskájából utalványt keres.
JENŐ Kíváló jó napot, művész úr!
MESTER Végre!
JENŐ Siettem, kérem, ahogy tudtam.
MESTER Adja!
JENŐ De hogy egyre lakályosabban tetszenek
itt berendezkedni!
Komolyan irígy leszek?
ASSZONY Erre azért nem kéne, Jenő úr...
JENŐ Nem-e? Dehogy nem-e! Hát hol találni manapság egy olyan
lépcsőházat, csupa jószívű lakóval, mint ez –e? Akik megengedik
maguknak, hogy a kilakoltakásuk után itt
meghúzódjanak?
A NEM SZŰZ Na, jól is néznénk ki, ha nem így lenne!
JENŐ No és a gondnok úr? Meg a szociális osztály? Hát tisztára
visszatér
az ember hite-e! Itt tessék aláírni!
Jenő tollat is keres. A mesteraláírja
az utalványt.
Jenő kiszámolja a pénzt.
JENŐ Tíz, húsz...hatszáz...negyvenöt, a kis
segélyke...
MESTER Az aprót tartsa meg!
JENŐ Köszönöm...
A
NEM SZŰZ Imádom, ahogy Jenő pénzt
számol.
JENŐ Már
hogy én?
A
NEM SZŰZ Van benne stílus. Nem, drágám?
ASSZONY Ha
te mondod...
A
NEM SZŰZ Mától maga lesz a barátom,
Jenő.
JENŐ Már
hogy én?!
A
NEM SZŰZ Mért, nem tetszek?
JENŐ Már...hogyne,
csókolom. Ha szabad...
A
NEM SZŰZ Már hogyne lenne szabad,
amikor a hülye férjem állandóan
Európát járja azzal az undorító
kamionjával?! Gyerekek, ígérjétek meg, hogy ti meg
kibékültök!
Én meg nyerek a lottón!
Várjatok! Lehozok inkább valami
finomat. Whisky, Napóleon? Martini? Mind igazi
kóser csempészáru!
JENŐ Szó se lehet róla, Rozália asszony!
Koccintsunk az enyémből! Itt van, kérem, a laposomban! Ha szabad
ezt mondanom, jobban megbúvik ez
a belső zsebemben, kérem, mint hajban a serke.
Kisvárdai egycsillagos!
A
NEM SZŰZ Óóóó! És ez..jó?
JENŐ Hogy
jó-e? Rossz ez kérem, akár a bűn-e, vagy mint a rosszul címzett levél. De
éppen ez a jó benne. Az ember, kérem, összeszedi az összes akaraterejét,
belekortyol, nem csócsálja, lenyeli, azt lent
máris melegít. Na, tessenek csak!
Az
asszony elhárítja, Rozi belekóstol, majd megfullad.
A mester gondosan zsebre rakja a pénzt.
Jenő is
iszik, a szeme kiguvad, aztán sóhajt.
JENŐ Nahát,
erről beszélek. Vakuljak meg, ha nem!
MESTER Adjon
egy kortyot nekem is!
Jenő
odaadja a lapos üveget, belekortyol.
MESTER Hmmm.
JENŐ Ugye,
hogy ugye-e?
MESTER Nekem
minden ízlik, ami a végén megöl. Ezért szeretem az
életet is. Maga szeret élni, Jenő úr?
JENŐ Hát
már hogy a picsába ne? Jaj, bocsánat, hölgyeim...
Az
asszony fogja a bőröndjét, megy.
ASSZONY Viszlát.
A
NEM SZŰZ Csókolom anyukádat.
ASSZONY Átadom...
Az asszony kimegy. A mester
bágyadtan néz utána, aztán.
MESTER És
elbódulni? Azt is szeret, Jenő?
JENŐ Tudja,
hogy van, művész úr. Azt meg néha muszáj.
MESTER És fájni is szeret?
JENŐ Hogy mit parancsol?
MESTER Akár az állat. Nem, nem mint egy állat.
Mint egy ember.
Jenő tanácstalanul néz Rozikára.
JENŐ Hát igen.
MESTER Jöjjön, nézze meg ezt a képet!
Jenő a
képhez megy, kínos neki.
MESTER Tetszik?
JENŐ Ja...a szeme...az...biztos.
MESTER A magáé. Négyezer forintot megér magának?
JENŐ Ó, hát...pedig tényleg tetszik
különben...
MESTER És négyszázat? Vagy tudja, mit? Adjon érte
húsz forintot! Vagy
én fizetek! Csak vigye el innen! Azt se bánom,
ha aztán bedobja az első kukába! Csak ne ezek
közül valemelyikbe,
mert még megtalálom.
JENŐ Mért mond ilyet? Megvenném én ezt
negyvenért is, ha Margitom
nem lenne olyan megátalkodottan katolikus... Pláne, ha pénzről van szó...
A mester
bólint, aztán egy neccert vesz elő, lusta mozdulattal megvágja a festményt, letépi
a keretről és bevágja a kukába.
MESTER Akkor...erről...ennyit.
JENŐ Jézusom, drága művész úr, mit tetszik
csinálni?!
A
NEM SZŰZ Á, csak bohóckodik.
II. FELVONÁS
Ugyanott, este.
Odakint a délutáninál is cudarabb
az idő.
Hófúvás, szélrohamok .
1; A NEM SZŰZ, JENŐ, MECÉNÁS,
GONDNOK, FIÚ
Az ágyat
szépen megvették. Egy hősugárzó bíbor fénnyel ontja a meleget.
A paplan alól a hangok. Mozgás
alig.
Az ágy mellett egy ötliteres műanyag
kaneszter, félig tele vörösborral.
A
NEM SZŰZ Öt? Tizenkettő? Huszonegy!
Szerinted?
Mormogás.
A
NEM SZŰZ Igen, huszonegy, és aztán
negyven...Negyven mennyi?
Nyüszítés.
A
NEM SZŰZ Ha te nem tudod, ki tudja?
Halk zokogás.
A
NEM SZŰZ Várjál! Most megint látom,
mintha a tévé előtt ülnék...
Negyvenhét! Negyvenhét, és... Nem.
Negyvenkettő?
A fenébe!
Erős szélroham.
A NEM SZŰZ Most aztán egy cseppet se irigylem a
kóborkutyákat.
Vagy a hajléktalanokat. Na? Most mi van?
Nyögés.
Rozika kikászálódik a paplan alól.
A csipkés, rózsaszín hálóingére
veszi fel az irhabundát.
A hálóing pont olyan, mint a
kisasztalon felejtett barbibabáé.
Felkapcsol egy kislámpát. Rágyújt,
lehúzódik ágy szélére.
Oldalt fordul, a lábát betúrja a
paplan alá, a kupacot simogatja.
A
NEM SZŰZ Nincs ám gond, kishörcsög!
Jenő
húzza le az arcáról a paplant.
JENŐ Mert
túlságosan felhergeltem magam.
A
NEM SZŰZ Ez elsőre majdnem mindig
így van.
JENŐ Pláne,
ha az ember nagyon kívánja, ugye...
A
NEM SZŰZ Pihizünk kicsit, aztán durr
bele.
JENŐ Ezt
az égést!
A
NEM SZŰZ Number one vagy, ne aggódj!
JENŐ Vígasztaljon
csak!
A
NEM SZŰZ De engem az felizgat, ahogy
nagyon akarod.
Hidd el, sokkal jobban, mintha nem
akartanád.
JENŐ Szép
az a csipke a hálóingjén, csókolom!
A
NEM SZŰZ Na látod! A hülye férjem
észre se venné.
Jenő
felül.
JENŐ Próbáljuk meg most rögtön!?
A
NEM SZŰZ Szuszogjunk tíz percet,
mondom.
JENŐ És ha addig...csak úgy belógatnám?
Rozi
elképzeli, felnevet.
A
NEM SZŰZ Belógatnád?!
JENŐ Odahaza
is szoktam. Margitka szereti. Mert Margitka...
Felóbégat.
Margitka, mért tettem én ezt veled?!
A
NEM SZŰZ Nem tettél semmi rosszat,
nyugodj meg!
JENŐ Ezek
után nehéz lesz kegyednek elhinni, hogyha igazán
beindulok, akkor szárnyalok.
A
NEM SZŰZ Te vagy az én zöld sasom.
JENŐ Akkor ne lógassuk be mégis?
A
NEM SZŰZ Inkább megvárnám, amíg
rendesen feláll.
Jenő
visszahanyatlik az ágyra.
JENŐ Talán
a sok vörösbor is belejátszik.
A
NEM SZŰZ Lehet.
JENŐ Meg hogy itt...Mondja, nagysád, miért
pont a művész úr
”műtermében” kell nekünk huncutkodni? Mért nem magácskánál,
fent a jó melegben? Ha már a kisfia a
nagymamánál, és akkor ott.
A
NEM SZŰZ Ma ez a mániám, ne
haragudj. Azt akarom érezni közben, hogy Ms Pudli vagyok, a
féllábú bárénekes
egy a kültelki kuplerájban.
JENŐ Értem. Azaz nem értem, de az nem nagy
baj. Egy postásnak nem kell mindent. Mert ha mindent értene, akkor...akkor akadémikus lenne, és nem postás. Ugye-e ezt legalább
jól látom?
A
NEM SZŰZ Ezt jól látod, Jenő.
Rövid
csend, aztán.
JENŐ És
lehet-e, hogy bűntudatom is van?
A
NEM SZŰZ Hidd el, a feleségednek is
direkt jót tesz, ha néha félrelépsz egy kicsit!
JENŐ Azt
tetszik vélekedni?
A
NEM SZŰZ Mesélj róla!
JENŐ Miről?
A
NEM SZŰZ A feleségedről.
JENŐ Á,
kérem, az nem lesz jó, akkor végképp lekonyulok!
A
NEM SZŰZ Szép asszony?
JENŐ Mármint Margitka? Már hogyan lenne
szép? Maga szerint egy magamfajta postásnak
lehet szép a felesége?
A
NEM SZŰZ Miért ne?
JENŐ Szép
feleségek csak a reklámokban vannak jóképű.
gazdag férfiaknak.
A
NEM SZŰZ Ejnye, Jenő! Én is férjnél
vagyok!
JENŐ De magácskán ez nem is
látszik.
A
NEM SZŰZ Hanem mit látsz, Jenő?
JENŐ Magácska
olyan, akár egy...szárnyas betét.
A
NEM SZŰZ Nahát, ilyen szép bókot...
JENŐ Lógassunk?
A
NEM SZŰZ Akkor inkább mesélj
magadról!
JENŐ Attól
is lekonyulok.
A
NEM SZŰZ Ugyan! Te egy nagyon
izgalmas férfi vagy.
JENŐ Én?
Csend.
JENŐ Hát...Vannak jó napjaim, vannak rosszabb napjaim,
meg vannak... Na! Szóval olyan napok, amikor
akár mit csinálok, vizes lesz a zoknim.
A
NEM SZŰZ Ajaj.
JENŐ Talán...igyak még egy pohárkával?
A
NEM SZŰZ Igyál, Jenő.
Jenő
tölt a vörös borból, iszik, Rozi elnyomja a cigarettát.
JENŐ És
biztos, hogy művész úr nem ér haza?
A
NEM SZŰZ Olyan napokon, amikor ölgyilkos lesz,
akkor éjfél előtt szinte soha.
Csend.
Az előtérben egy elegáns férfiú jelenik meg,
körülnéz, bizonytalan.
Kimegy a színről.
Jenő meggyőzi magát még egy
pohárkára.
JENŐ No
és, ha nem vagyok indiszkrét, a Rozika nagysád tényleg a
művész úr szeretője?
A
NEM SZŰZ Ezt honnan veszed?
JENŐ Pletykál róla a lépcsőház,
meg a lakótelep...
A
NEM SZŰZ Viszont ha ilyeneket
kérdezel, le fogod vörösborozni az ágyneműmet.
JENŐ Hát
ez az egy még soha nem fordult elő velem, kérem!
Csak ezt figyelje! Az ember felveszi a kanesztert, így a
fülénél rézsút a kézfejére dönti,
és azt bicepszből fel a szájhoz.
Tessék csak nézni-e!
Jenő
löttyösen az ajkához emeli a kanesztert.
Nagy kortokban nyeldekli a bort.
Az elegáns úr visszatér, beljebb
jön, diszkréten kopogtat.
Jenő ijedtében félrenyel, köhög,
hörög, prüszköl,az ágynemű
egy merő vörösboros folt lesz.
Az elegáns úr benéz.
MECÉNÁS Elnézést!
A
NEM SZŰZ Igen?
MECÉNÁS Itt laknak Virágék?
A
NEM SZŰZ Itt.
MECÉNÁS Itt?
A
NEM SZŰZ Itt.
MECÉNÁS
De... De ez itt nem egy szeméttároló?
A
NEM SZŰZ Nincsenek itthon.
MECÉNÁS Á! Értem. Akkor... Virág művész úr
mikor ér haza?
A
NEM SZŰZ Azt most nem tunám
megmondani.
MECÉNÁS És a Viráné esetleg már...
A
NEM SZŰZ Ő, ma leutazott az
anyjához.
MECÉNÁS No igen... Ebben az esetben...még
egyszer elnézést.
Az igen jól öltözött úr zavarban
távozik.
Jenő lassan magához tér, de még
mindig takényát-nyálát csorgatja.
JENŐ Jaj,
istenem, kérem.
A
NEM SZŰZ Az ágyneműm, Jenő.
JENŐ Mért kellett magamat ilyen
helyzetbe hozni, kérem?
A
NE SZŰZ Ezt rögtön ki kell
öblíteni.
JENŐ Nem való ez nekem!
A
NEM SZŰZ Na, tápászkodjon!
JENŐ Parancsol-e,
kérem?
A
NEM SZŰZ Beáztatom a lepedőt!
JENÔ Ja!
Bocsánat!
Jenő
kikászálódik az ágyból. Alsógatyát, térdzoknit, ujjatlan trikót visel.
Fázósan ácsorog, amíg Rozi
lerángatja a huzatot a papanról és a lepedőt az ágyról.
JENŐ Ne
tessék rám haragudni.
A
NEM SZŰZ Semmi baj.
JENŐ Nem
gondoltam volna...
A
NEM SZŰZ Spongyát rá.
JENŐ De
ugye nem tetszik a lakótelepen híresztelni?
A
NEM SZŰZ Mondom: elfelejtjük.
JENŐ El?
A
NEM SZŰZ El.
JENŐ Szerencsés ember a férje, Rozi nagysád.
Az én Margitom
nagyon össze szokott szidni, ha...
Szinte mindenért.
No és ha és amikor szellentenem
kell, kérném...
Vagy néha, amikor bele találok
vizelni mosdóba...
Pedig az már csak, mégis csak
emberi dolog-e? Nem-e?
Úgy értem, amolyan férfi dolog.
Mint a fingás, már bocsánat.
Ki kell sompolyognom a szobából?
Vagy például, ha szálkás
húst eszek, és szívnom kell a
fogamat utána...
A
NEM SZŰZ Azt én is utálom
JENŐ Mindenkinek
megvannak a rossz szokásai.
Az én Margitom például csak úgy tud
valamennyire szerelmeskedni, ha mentolos cukorkát szopogat
közben. vagy
ha...
A
NEM SZŰZ Mentolosat, azt mondja?
JENŐ Visszafekhetek?
A
NEM SZŰZ Várjon!
Rozi kiviszi a pecsétes ágyneműt a
baloldali helyiségbe
Jenő bánatosan néz utána. Aztán
megint bort iszik a kaneszterből,
mégpedig a bemutatott módon. Félig
magának.
JENŐ Legalább
ez a bor jó. Meg is kérdem majd a művész urat,
ha
legközelebb hozom a segélyét, vagy mást, kitől veszi.
A
NEM SZŰZ (kintről) Haza is vihetsz belőle.
JENŐ Á,
nem, amit itt iszok meg, az elég lesz.
Rozi jön
vissza, az ágy alól tiszta ágyneműt vesz
elő,
a lepedőt leteríti, a paplanhuzatot
elkezdi felhúzni.
A
NEM SZŰZ Szóval még nem csaltad meg
a feleséged?
JENŐ Én-e?!
Dehogynem! Sokszor !...nem.
De gondolatban ezerszer is.
Úgy
felpróbáltam én már, kérném, az egész körzetemet.
Csak az a baj, hogy utána mindig úgy érzem magam, mint amikor egyszer a nagymamám rajtakapott
a spájzban a
befőttek
között.
A
NEM SZŰZ Hát az kínos lehetett...
JENŐ Az-e? Az volt...Hajaj.
A
NEM SZŰZ Na jó, visszafekhetsz.
Jenő lefekszik az ágyra. Rozi befejezi
a paplan felhúzását.
Leül Jenő mellé, simogatja a
férfit. Aki lassan nyögdécselni kezd.
A
NEM SZŰZ Ez finom?
JENŐ Ajaj,
nagysád!
A
NEM SZŰZ Hogy érzed? Mégis lesz
valami?
JENŐ De...legkésőbb...
haza kell érnem.
A
NEM SZŰZ Én elengedlek, attól ne
félj.
JENŐ Tudná gyorsabban rángatni?
A
NEM SZŰZ Annyira azért ne siess!
A
gondnok jön be a Mecénás társaságában.
GONDNOK Nahát,
pontosan így történt, magának elmesélem,
jót fog kacagni.
MECÉNÁS De hogy lakhatnak emberek egy
szeméttárolóban?
GONDNOK Majd azt is elmagyarázom.
MECÉNÁS Ez itt mégis Európa, nem?
GONDNOK Figyeljen, uram! Pont erről mesélnék.
Várok a téren Szidóniára. Kérdezgetem, nem látták?
A Bódognét?
Rongyos kis asszony, világvégébe öltözve.
MECÉNÁS Ő is hajléktalan?
GONDNOK Dehogy! Ki itt a hajléktalan? Az
aluljáróban. Most ott
találja őket,
ebben a kurva hidegben. Na persze, ha
itt a világvégre,
már hogyne lenne hideg? Vagy meleg.
Például, ha lenne
egy olyan ítélet napja, mint a filmben.
Vagy vörösre
duzzadna a Nap. Bár az még odébb van.
Pár millió évvel.
De ahogy suhan az idő...
MECÉNÁS Kérem, átadna Virágéknak egy
üzenetet?
GONDNOK Miért ne adnék?
MECÉNÁS Szóval arról lenne szó, hogy...
GONDNOK Az aluljáróban! De mondtam is a Vetőnek,
"az, barátom,
alapvető, hogy egy világvégét az aluljáróban kell
átélni. A legjobb lenne persze a metróban, de ahhoz
meg jegy kell, és nehéz jegy nélkül
lejutni, amikor az ellenőrök állandóan a mozgólépcsőknél posztolnak.
Erre a Vető? Pont a metróban nem jó a világvégére
ráhéderezni.
Hogy mért? Mert még túléli
az ember.
És lehet, hogy igaza van? Na látja, uram, ez is egy
olyan kérdés, amit, ha jól teszünk fel, akkor igen tág a horizontja.
De a Vető se látta a
Szidóniát reggel óta?
Hát hová tűnt az az aszony?
Nem talált telefont, amin
a fiát figyelmeztethette
volna? Mert az alujáróban persze
mind rossz. Minek
megjavítani, amikor manapság már
mindenki mobilt használ. De
akinek nincs? Annak mi van?
Világvége, adja magát a
poén, ha viccelni lehetne ezzel
a szóval.
MECÉNÁS Itt hagyhatom a névjegyemet?
GONDNOK Miért ne hagyhatná? Tegye csak oda, a
baba mellé.
MECÉNES És ha átadná Virágéknak, hogyha lehet,
még ma visszajövök.
GONDNOK Az is meg lesz mondva, ha találkozok
velük.
MECÉNÁS Köszönöm a kedvességét, tisztelt
uram.
GONDNOK Semmiség ez.
A Mecénás leteszia névjegyét a
barbibaba mellé, és távozik.
A gondnok kicsit ácsorog, aztán
leül a sámlira, előveszi a könyvét,megkeresi,
ahol tartott, olvassa.
Jenő közben egyre mélyebben hörög a
kéjtől.
A Nem Szűz, mintha altatódalt
énekelne.
A
NEM SZŰZ Sose szégyelld, hogyha
ernyedt.
Ha a szeretőd jóra termett.
Nem blama az, ha csak hörögsz te.
Mert mikor feladtad, épp akkor
jössz te...
JENŐ Ó,
igen!
A
NEM SZŰZ Most ne gondolj a nagymama
rengeteg befőttjére!
JENŐ Ó, nem! Most gyere, te! Almakompót,
te!
Rozi ráülne
Jenőre, amikor egy telefon megint felcsörög.
JENŐ Ez nem lehet igaz!
A
NEM SZŰZ Itt nincs is telefon.
JENŐ Az enyém!
Rozi
vihogva kászálódik le Jenőről, aki ugrik ki az ágyból a nadrágjához,
a zsebéből előveszi a mobilját,
beleordít.
JENŐ Tessék, Magyar Posta! (...) Hát
persze, hogy még itt vagyok, drágaságom! Ha egyszer
túlórázok, hol lennék? (...)
Azt hiszed, én találtam ki? Mondtam, hogy sietek, ahogy tudok!
A
NEM SZŰZ Mondd neki azt, hogy itt
gebedünk meg!
JENŐ Itt gebedünk meg.
A
NEM SZŰZ És kurva hideg van.
JENŐ És kurva hideg van.
A
NEM SZŰZ És szétszabdalták Jézus
Krisztust.
JENŐ És
szétszabdalták...Margitka! Te engem...ellenőrzöl?! Nahát, Margit! Szégyelld
magad! Szervusz!
Jenő
bontja a vonalat. Aztán csak nézi a telefont, és váratlanul sírva fakad.
JENŐ Micsoda
gazember vagyok én, kérném!
A
NEM SZŰZ Te hülyébb vagy, mint a
férjem.
JENŐ Gané
alak! Az vagyok!
A
NEM SZŰZ Öltözz fel, és rohanj haza,
szegénykém!
JENŐ Rohanjak?
A
NEM SZŰZ Szállj, akár a sas!
JENŐ Igen! Repölök haza! Margiiit!
Jenő az
ágyra dobja a mobilját, aztán fél lábon ugrál a nadrágjában,
amikor az egyik szárával kész,
megáll.
JENŐ De
még tíz óra sincs!
A
NEM SZŰZ És?
JENŐ Margitomnak
azt hazudtam, tizenegyig dolgozom.
A
NEM SZŰZ Hát akkor sétálj kicsit,
vagy ülj be egy kocsmába!
Jenő
belegondol, bólint, nekilát a nadrág másik szárához is, újra megáll.
JENŐ De
ha megint telefonál, akkor hol vagyok?
A
NEM SZŰZ Majd füllentesz valamit.
JENŐ Maga
egy tündér, Rozika nagysád!
Jenő már
húzza fel a sliccét, amikor harmadszor is megáll.
JENŐ És
ha gyorsan megróbálnánk még egyszer?
A
NEM SZŰZ Gondolod, hogy menne?
JENŐ Akarom!
A
NEM SZŰZ És leveszed hozzá a
zoknidat is?
JENŐ Kérem,
mondtam már, hogy a húgyhólyagom!
A
NEM SZŰZ Zokniban nem.
JENŐ És ha csak úgy, lehúzott sliccel
lógatjuk be?
A
NEM SZŰZ Ejnye már, ne kacérkodj
velem, Jenő!
JENŐ Megduglak, te! Hiszed-e?!
A
NEM SZŰZ Jaj, ne! Te vadállat!
Jenő leráncigálja a nadrágját, mind a két
zokniját, fél lábon ugrál,
ráveti magát a nőre.
2; A NEM SZŰZ, JENŐ , FIÚ, GONDNOK
A Fiú
jön be, megáll az előtérben a Gondnoknál.
FIÚ Hello, Géza bá’.
GONDNOK
Szevasz. Valaki kereste apádat.
FIÚ Leszarom.
GONDNOK Itt a névjegye. Lehet, még ma visszajön.
FIÚ Kit érdekel? Mit tetszik olvasni?
GONDNOK A Játszma vége.
FIÚ Az mi?
GONDNOK Á, ez is csak egy világvége...
FIÚ Az van dögivel...
A fiú otthagyja a gondnokot, belép
a ”műterembe”.
Megtorpan.
FIÚ Ne
bazd már meg!
JENŐ Neeeee! EEEEE?!
A
NEM SZŰZ Szia, Gabika!
Jenő a
hisztéria határán pattan le a nőről.
Űzötten kapkodja össze a ruháit,
aztán fél lábon ugrálva
kimenekül az előtérbe. Ott meglátja
a gondnokot.
Visszamenekül a műterembe.
Feldönt egy üres kukát, a ruháival
abba bújik, a kuka tetejét lecsapja.
A Nem Szűz jól mulat, a Fiú már
kevésbé.
FIÚ Ez
a postásunk?
A
NEM SZŰZ Te nem csillagnézőben vagy?
FIÚ De mért itt dugsz vele?
A
NEM SZŰZ Te mért jöttél haza?
FIÚ Hóvihar
van. Nem látszanak a csillagok. Baj?
A fiú
bemegy a jobboldali helyiségbe, magára csapja a vasajtót.
Rozi rendbehozza magát, a feldölt
kukához sétál, kopogtat.
A
NEM SZŰZ Jenő úr, jöjjön már ki
onnan!
JENŐ Nem
jövök!
A
NEM SZŰZ És a húgyhólyagja?
JENŐ Akkor se!
A
NEM SZŰZ Ahogy gondolja.
A fiú szobájához ballag,most neki szól.
A
NEM SZŰZ Hoztam le csirkeragut.
Melegítsem?
FIÚ Karcsinál kajáltam.
A
NEM SZŰZ Akkor igyál meg velem egy
pohár bort!
FIÚ Veled? Dehogy iszok!
Jenő néz
ki a kukából.
JENŐ Kérem
a zoknimat! A cipőmet! A télikabátomat!
A
NEM SZŰZ De hát mért nem öltözik fel
itt?
JENŐ Hozza ide!
A
NEM SZŰZ Ez is hülye.
Rozi összeszedi a cipőt és a télikabátot, bedobja
Jenőnek.
A fiú jön ki a bal oldali
helyiségből.
FIÚ Fater?
A NEM SZŰZ Anyád után rohant. Aztán hazajött egy
kiló pacallal, ezzel a vörösborral, és megint elrohant,
hogy nem főz mégse, inkább
ma
is öngyilkos lesz.
FIÚ Az fasza.
A fiú
kimegy a jobb oldali helyiségbe.
A Gondnok csapja össze a könyvet.
Zsebrerakja, magához veszi a barbi
babát is. Megnézi a névjegyet, azt
a kisasztalon hagyja. Kimegy.
Gábor tér vissza egy lábossal, abból kanalazza
a levest.
A
NEM SZŰZ Ne edd hidegen, mondom,
hogy megmelegítem!
FIÚ Neked tényleg mindegy?
A
NEM SZŰZ Ezt hogy érted?
FIÚ Te mindenkivel lefekszel?
Rozi bort
tölt magának.
A
NEM SZŰZ Ízlik a leves?
FIÚ Király.
A
NEM SZŰZ Maradt még pite is. Majd
gyere fel érte!
FIÚ Figyelj! Engem nem szopsz le?
A
NEM SZŰZ Jaj, Gabika.
Jenő mászik ki a kukából
felöltözve.
JENŐ Nahát, kérem-e...
A
NEM SZŰZ Viszlát, Jenő úr...
JENŐ Majd...
Zaklatottan távozik.
Rozi vidáman néz utána, aztán a
fiúra mosolyog.
FIÚ Akkor?
Mi legyen?
A
NEM SZŰZ Ha melegben akarsz aludni,
feljöhetsz.
FIÚ És aztán? Dugsz velem?
A
NEM SZŰZ Nem.
Rozi megy ki a pecsétes ágyneműért
a jobboldali helyiségbe.
3; A NEM SZŰZ, FIÚ, ASSZONY, MESTER
Az asszony ér haza összefázva,
fáradtan, a bőrönddel.
Meglepődik a fia láttán.
ASSZONY Szia! Hát te?
FIÚ És te?
ASSZONY Te nem a barátodnál vagy?
FIÚ És
te nem ómaminál?
ASSZONY Meggondoltam magam.
FIÚ Nem látszanak a csillagok.
Az asszony fáradtan bólint,
körülnéz.
ASSZONY Apád?
FIÚ Elment
”öngyilkolni”.
Az
asszony legyint, ledobja a bőröndöt az ágyra.
FIÚ Ő
adta ám el az Ipodmat.A presszóban a pultosnak.
Három vodkáért, két sörért,
meg az üveg pálinkáért.
Az asszony felállítja az eldőlt
kukát, nyitja a bőröndöt.
Rozi jön be az ágyneművel.
Egyszerre lepődnek meg és kérdezik.
ASSZONY Hát
te?
A
NEM SZŰZ Á, csak leugrottam, és viszek
fel egy kis mosatlant.
ASSZONY Igen?
Kösz.
A fiú
felröhög, bemegy a baloldali helyiségbe.
A
NEM SZŰZ És? Mi volt?
ASSZONY Mivel mi volt?
A
NEM SZŰZ Találkoztál vele?
ASSZPONY Kivel?
A
NEM SZŰZ Jaj, ne csináld! A
gyerekkori szerelmeddel.
ASSZONY Igen.
A
NEM SZŰZ És?
ASZONY Látod.
A
NEM SZŰZ Mit látok?
ASSZONY Végül is nem vitt le az anyámhoz.
A
NEM SZŰZ De jól vagy?
ASSZONY Soha
jobban.
A
NEM SZŰZ Nincs baj?
ASSZONY Nincsen.
A
NEM SZŰZ Nem jössz fel? Dumálunk.
ASSZONY Ma nem, kösz.
A
NEM SZŰZ De jól vagy.
ASSZONY Látod.
A
NEM SZŰZ És...Pistával kibékülsz?
ASSZONY Egy
francot!
A
NEM SZŰZ Jaj, de titokzatos vagy!
Felcseng Jenő telefonja.
Az asszony megbámulja.
Rozika felvihog, aztán fogadja a hívást.
A
NEM SZŰZ Halló?! Maga az, Margitka?
Ó, hát persze, hogy ez itt a Főposta! Azaz nem a Főposta, csak...a Jencit
keresi?
Az asszony
a fejét csóválva megy be a fiához.
A
NEM SZŰZ Jenci rengeteget mesélt ám
magáról! Ugyan már, csupa jókat! Tudja, hogy van az, ezek a holtunalmas
túlórás esték. Szóba kerül itt
minden. Ábrándozunk a nagymamája spájzáról, a befőttről...
Mi postások meg amúgy is egy nagy
család vagyunk.
A mester
ér haza komoran. Nem részegebb, mint az első felvonásban.
Egy kicsit meghökken Rozi jelenlétén, aztán
felnyitja a kukát, kiveszi
belőle az összeszabdalt festményt,
rajzszeggel visszaerősíti a festőállványra.
A NEM SZŰZ Jaj, hát a Jencit már nem tudom adni!
Mikor is, hát úgy jó
húsz kiment... kisdolgozni. Azt
mondta: na, megyek belógatok
egyet. Így mondta. Hát nevettük. De
mért tetszett ettől így meghökkenni? Én örülök, hogy dumálhattunk. Majd átadom, hogy kereste.
Rozi
leteszi a telefont, aztán Pistát nézi.
A
NEM SZŰZ Ahhoz képest be se vagy
rúgva.
MESTER Még
megtehetem.
A
NEM SZŰZ És megint nem ölted meg
magad.
MESTER Az
is megtörténhet ma.
A
NEM SZŰZ Félre ne értsd, nekem
tökmindegy.
MESTER Te
minek is szambázol itt?
A
NEM SZŰZ Dugtam a Jenővel.
MESTER Nálam?
A
NEM SZŰZ Number one különben...
MESTER A
férjed helyében én rég szétvertem volna a fejed egy
húsvágó bárddal.
A
NEM SZŰZ Már mért?
MESTER Bár
kétlem, hogy a halálnak kellenél-e.
A
NEM SZŰZ Ha neked kellettem...
MESTER Én
már nem igen válogathatok.
A
NEM SZŰZ Állítólag a halál se.
Csend.
A
NEM SZŰZ Hazajött ám a feleséged.
MESTER Az
se érdekel.
A
NEM SZŰZ A fiad is itthon van.
A kezébe vesz egy ecsetet, a
palettát, színt kever.
MESTER És
én? Fogok én kelleni ma a halálnak?
A
NEM SZŰZ Nem tudod meg, amíg ki nem
próbálod ...
MESTER Mondasz valamit.
A
NEM SZŰZ Dolgozni akarsz?
MESTER Így
szétszabdalva? Jó lesz. Nem?
Így már sokkal
többet jelent, mint egy vásári bóvli.
Ezt jól gondolom?
A
NEM SZŰZ Nem.
MESTER Ezt
befejezem. Aztán, ha akkor még mindig itt lebzselsz,
talán én is megkúrlak.
A
NEM SZŰZ Mondom: itt van a családod.
MESTER Nem.
Csak én magam vagyok itt. Meg a pitiáner bűneim.
De még emlékszem rá, hogy valaha jelentős
műveket létrehozni születtem. És közben elkövetni nagy,
szabad gonosztetteket.
Még embert se öltem. Térdelj fel az ágyra,
ha már itt vagy!
A
NEM SZŰZ Már megyek haza.
MESTER Dehogy
mész!
A mester
odaélép Rozihoz, venné le róla az irhabundát, huzakodnak.
MESTER Ahogy Zeusz dugta meg Alkménét és
született belőle Herkules, és ahogy Szentlélek Máriát, hogy boldogságos legyen
tőle, József pediglen lőn ettől a felszarvazott, azonképpen háglak én meg most
téged, Rozália, mert a mai nappal vége a szánalmas kis aljaskodásoknak. Újra
egy vagyok az istenekkel. Na, vetkőzz már, mért várod el, hogy én rángassam le
a ruhát rólad! A postás után téged partiba vágni, az elég izgatóan undorító
számomra, hogy ihletet kapjak.
A
NEM SZŰZ Te vagy undorító, te állat.
MESTER Csillaglény!
Hányszor mondjam még? Egy idegen,
földönkívüli isten, aki egy ufón
szállt le a nyáron a
Balaton partján egy siófoki diszkó mellett. Éjszaka
volt, telihold...
A
NEM SZŰZ Engedj már el! Már nem
akarlak! Eszti!
A mester
elengedi Rozit, visszasétál a vászonhoz, ecsetet ragad,
festeni kezd a szétszabdalt
vászonra, mintha mi sem történt volna.
MESTER Remek. Rég nem igénylem ám, hogy
bárki is szeressen. Nincs rá szükségem.
De nagyon nincs ám!
Én se szeretek senkit. Magamat a
legkevésbé. A szeretet fájdalom, a szeretet
kiszolgáltatottság, a szeretet függés. Károsabb szenvedély bármely
drognál. Rossznak, gonosznak, aljasnak kell
lenni! Hová mész?
A
NEM SZŰZ Fel a lakásomba.
MESTER Ülj le!
Rozália nem ül le, de el se megy még. A mester
elgondolkodik,
lerakja az ecsetet, a kezébe veszi a sniccert.
MESTER Félni. Félni önmagunktól. Csillagporos
barátaim!
Lássátok belső szemeitekkel! A
vérereinkben rohangászik,
egyre nagyobbra nőve, kitátva nyáladzó
pofáját a potyautas, a démon, a
sátán, a...
A
NEM SZŰZ Ez is mind csak duma.
MESTER Igen,
ez a kép benne lesz a képregényben.
A
NEM SZŰZ Na persze...
MESTER Vagy
mégis legyek öngyilkos?
A sniccert a torkához teszi.
A
NEM SZŰZ Akkor mégse kefélünk?
MESTER Ja!
De.
A mester
leteszi a kukára sniccert, leveszi a
télikabátot, már a nadrágját gombolja. Rozi közben Gábor szobájához sétál,
benyit.
A
NEM SZŰZ Gyertek már ki!
A mester
térdig letolta a nadrágját.
Az
asszony néz be, hidegen végigméri a férjét.
ASSZONY Húzd
fel a nadrágod!
MESTER Te meg ki a franc is vagy?
ASSZONY Hazajöttem.
MESTER Leszarom.
ASSZONY Ja!
Jó.
Az asszony a bőröndhöz megy,
összecsukja, beviszi a baloldali helyiségbe.
MESTER Tudod,
mit nem szarok le? Ami az én dolgom.
Nekem, mint babiloni csillaglénynek.
Hogy újra
fogalmazzam Mózes törvényeit.
Úgy utáld az Urat, hogy megfested, és minden módon és
pózban készítesz róla faragott
képet!
És mindig ernyedt, fekélyes pénisszel
ábrázolod.
Az asszony elemi erővel csapja be
magára a vasajtót.
Ölj, lopj, a szüleidet tartsd
rongynak!
Kívánd el más jószágát, feleségét!
Hazudj!
A
NEM SZŰZ Na jó, nekem mára elég volt
belőletek. Ölelés, csá”!
Amikor
Rozi a kijáratig jut, a mester utoléri, visszavonszolja.
MESTER
Ne menj el! Elmúlt. Már nem vagyok boldogtalan.
Gyere, búúútehenem, legyél te nekem! Tudod, hol jártam, mit
találtam? Kinéztem magamnak egy
meszesgödröt! Abba hajnalban beleugrok, zutty, és végképp elkallódtam. Hallgasd meg
végakaratomat! Cserébe az eltulajdonított
és három felesért, két üveg sörért és
egy üveg pálinkáért. elkótyavetyélt Ipodjáért legyen a
fiamé az életművem!
Isten veletek!
A mester
veszi a télikabátját, kimegy.
Az előtérben megáll, a homlokát a
falhoz szorítja.
Észreveszi a kisasztalon a mecénás
névjegyét. Felveszi, tanulmányozza.
A fiú jön ki a baloldali helyiségből, mögötte az anyja.
FIÚ Elment?
ASSZONY Ma
bolondabb a megszokottnál is.
A
NEM SZŰZ Mi lesz, ha egyszer tényleg
megteszi?
ASSZONY Ugyan...
FIÚ Bár
csak tenné meg!
ASSZONY Ne
kívánj ilyet, fiam!
4. A
NEM SZŰZ, ASSZONY, MESTER, FIÚ
A mester már slattyog is vissza,
a névjegyet a kukába dobja.
MESTER Iszonyúúú
tehetséges vagyok.
ASSZONY Na...
MESTER Mindig is az voltam.
A fia felhördül, visszamegy a
szobájába, becsapja az ajtót.
A mester a kaneszterhez megy,
megvizsgálja, megszagolja.
MESTER Amúúúgy
ki ivott a borocskámból? Különben mindegy. A lényeg az, hogy mától nem
foglalkozom se veled, se ezzel a gyerekkel. Nem érdekel, mit eszünk,
iszunk a jövő héten.
Nem ismerek el semmiféle felelősséget. Világos?
ASSZONY Igyál
még.
MESTER Ó,
igen: festeni, festeni, festeni, csakis a művészettel foglalkozni!
ASSZONY Vagy
szedd végre össze magad!
MESTER És te hogyhogy nem az anyádnál
sírdogálsz Patkós barátod
vállán?
ASSZONY Nem volt hozzá kedvem.
MESTER Azt
kérdeztem, ki vedelt a borocskámból.
A
NEM SZŰZ Majd holnap meghozom.
MESTER De
én nem holnap, hanem most akarok öt liter bort meginni!
És aztán holnap egész délelőtt okádni. És este megint
öt liter bort és pálinkát...Aztán holnapután , és azután, egészen addig, amíg
bele nem pusztulok.
A
NEM SZŰZ Na és a meszes gödröd?
MESTER Vagy rám nem talál az én egyetlen
igaz szerelmem, a kopasz milliomos asszony. Vele két éve találkoztam. Éppen
megfagyni készültem egy padon. A pudlija meleg nyelvével kinyalt a kómából, aztán
az asszony hazavitt, megfürdetett, vacsorát adott, aztán szeretkeztünk. Reggel pedig leléptem.
Elloptam az ezüstkészletet. Gyereket szült nekem.
Egy fiút. Ha velem él majd, bűnözőt
nevelek majd belőle.
Az év kilenc hónapját rablógyilkosságokkal töltjük
majd, a maradék hármat pedig Tahitin pihenünk.
A
NEM SZŰZ Hozzak le nektek valami
piát otthonról?
MESTER A
tiéd nem kell! A saját borom kell! Veled meg hogy
történt, Esztike?
Elhízott a barátod? Kiült arra a tokás disznópofájára a lelki sötétje?
ASSZONY Fittebb és jóképűbb, mint valaha.
MESTER Akkor mi volt a baj?
A fiú áll az ajtóban.
FIÚ Te nem beszélhetsz ám így
anyával.
A mester bámul a fiára, aztán nagyon meghúzza a bort.
Utána Rozikához fordul.
MESTER Most
pedig közöld ezzel a kettővel, hogy meg fogom
verni őket..
A
NEM SZŰZ Dehogy közlöm!
MESTER A
fiamnak ököllel bokszolok az arcába. A szeme alá!
FIÚ Gyere csak!
MESTER Aztán,
ha padlót fog, megrugdosom.
ASSZONY Gyere, Gabi, felmegyünk Rozihoz!
MESTER Kezdhetjük?
ASSZONY Ha
megütöd a fiamat vagy engem, én tényleg végeztem veled!
MESTER Pont
ezt akarom elérni.
A fiú
üvöltve ront rá az apjára, lekever egy jókora parasztlengőt neki.
A mester ettől rögtön leül. Anya és
a Nem Szűz fogják le a fiút.
A
NEM SZŰZ Gabika!
FIÚ Agyon rúgom! A kurva
anyád!
ASSZONY Gábor, elég legyen!
MESTER Ne!
Nem akarom, hogy elég legyen! Ez ott az ellenségem! Tessék,
akkor te verj meg engem! Verj agyon!
Esztike, estike! Szeretlek! Hallod?
Jobban, mint magamat!
FIÚ Mért
nem döglesz már meg!?
Csend. A fiú lassan lehiggad.
A mester feltápászkodik, az arcát
dörzsöli.
MESTER Akkor? Legyen mégis a meszesgödör?
Abba ugrok és
örökre eltűnök. Úgy jó?
FIÚ Jó.
MESTER Nem
hiszed, hogy a kedvedért megteszem?
FIÚ Nem.
MESTER No...,
hát csak vigadjatok!
A mester
kimegy, most nem áll meg az előtérben.
Hosszabb csend után.
ASSZONY Nagyon
kérlek, menj utána!
FIÚ Miért is?
ASSZONY Mert
a fia vagy. Szeret téged.
FIÚ Ez. Engem. Aha...
A
NEM SZŰZ Eridj már! És kérj tőle
bocsánatot!
FIÚ És ő mért nem kér tőlem?
A fiú
elindul, az ajtóban dühösen fordul vissza.
FIÚ Baromi nagy hülyeség ez az egész!
A fiú
kimegy.
A
NEM SZŰZ Éjszakára. Ha fáztok.
Gyertek fel, oké?
ASSZONY Majd meglátom.
A
NEM SZŰZ Nálatok még a hülye férjem
is jobb.
A Nem
Szűz kimegy.
Az
asszony nem is néz utána.
Fogja a hőárzót, beviszi a baloldali
helyiségbe.
Bódogné jelenik meg, bejön az
előtérig.
BÓDOGNÉ Azt
mondja, ugyan, muter, hagyjál már, miket találsz ki?
Mire én, kisfiam, az álmok nem hazudnak. A világnak vége.
Mire a fiam, az kár lenne, mert mindjárt a jövő héten
Fekete a Péntek, és lehetne venni szinte
ingyen egy lapostévét.
Meg nekem egy új mobil telefont. Egy nem túl okosat,
amit
még én is tudnék használni. Minek? Géza majd úgyis
guberál egyet nekem. A világ után. Ha ennek vége. Végre.
A Gézát meg elkerülöm valahogy egész nap. Meg kéne
állnom egyhelyben talán? Például itt? Á, ide már csak hajnalban jön a
kukákat kitolni a szemetesnek.
Bódogné kimegy.
5; A SZŰZ, MECÉNÁS, ASSZONY
(MESTER)
Éppen beleütközik a Szűzbe és a
Mecénásba.
A Szűz kíséri a férfit.
A
SZŰZ Tessék
csak nyugodtan! Pista bácsi biztosan hazaért már.
MECÉNÁS Szörnyű, ahogy Virágék élnek...
A
SZŰZ Ugye?
MECÉNÁS De maga nagyon kedves, hogy...
A
SZŰZ Á, tök király, hogy
dumáltunk egy jót a presszóban.
A mecénás diszkréten kopogtat,
aztán belép a műterembe.
A Szűz mögötte kíváncsiskodik.
Az asszony lép ki a baloldali
helyiségből.
Meglátja a mecénást, egy pillanatra
ledermed.
A
SZŰZ Csókolom...!
Eszti néni, az úr a papit keresi.
MECÉNÁS Szervusz.
ASSZONY Minek jöttél ide?
MECÉNÁS Bocsáss
meg, de...
A
SZŰZ Az Eszti néninek nem
vidéken tetszik lenni?
ASSZONY Köszönöm, hogy bekísérted az urat,
Kriszta.
A
SZŰZ Nincs mit.
ASSZONY Szia.
Krisztának
az esze ágában sincs kimenni.
MECÉNÁS Csak...
aggódtam. Miután...kiszálltál a kocsiból.
ASSZONY Látod,
rendben haza értem.
MECÉNÁS Meg
aztán Pistával is akartam beszélni, hogy...
ASSZONY Az
szükségtelen.
A
SZŰZ Jé!
Eszti néni meg az úr...
ASSZONY Szervusz,
Kriszta!
A
SZŰZ Csókolom.
ASSZONY Menj
haza!
A
SZŰZ Megyek
mindjárt, csak Pista papit megvárom.
ASSZONY Miért
is?
A
SZŰZ Tetszik tudni, a baba
miatt. Mert tutkóra megszülöm!
ASSZONY Micsoda?!
A
SZŰZ Csak mondom.
ASSZONY Te! Te terhes vagy a férjemtől?!
A
SZŰZ Hát nem monta meg?
ASSZONY Nem.
A
SZŰZ Akkor...tessék
inkább csak leülni nyugodtan!
MECÉNÁS Eszter, én...
Az asszony bemegy a baloldali
helyiségbe.
Csend. A Szűz felvihog.
A
SZŰZ Ez de ciki!
MECÉNÁS Ez... az.
A
SZŰZ De a papi tutira
ígérte, hogy közli az Eszti nénivel...
és hogy válik és
mi...tetszik érteni...
MECÉNÁS Azt hiszem...
A
SZŰZ Hát...izé...majd...
viszlát.
MECÉNÁS Minden jót.
A szűz kimegy, az előtérben
megtorpan, aztán folytatja az útját.
A mecénás a vasajtóhoz ballag,
kopogtat.
MECÉNÁS Eszter?
ASSZONY Fáradt
vagyok János, ne haragudj!
MECÉNÁS Ebben
az esetben...
ASSZONY Majd megkereslek.
MECÉNÁS Akkor...szervusz,
és még egyszer, bocsáss meg!
ASSZONY Te bocsáss meg!
A mecénás diszkréten becsukja a
vasajtót.
Távozni készül. Meglátja a
festőállványon a megvagdalt művet.
Elámul, megbabonázva nézi.
A szűz tér vissza.
A
SZŰZ Egy
korty pálinka?
MECÉNÁS Hogy
A
SZŰZ Tudom ám, a papa hová
dugja!
MECÉNÁS Még
vezetek.
A
SZŰZ Képzelem,
Eszti néni miket mesélt rólam.
MECÉNÁS Ő...hát
ugye...kegyed még nem jött szóba.
A
SZŰZ Nem is tetszett az egészről
hallani?
A Tejutas. A vasreszelék.
MECÉNÁS Aki
gyereket vár Virág Pistától.
A
SZŰZ Nagyon ciki?
MECÉNÁS Kérem,
én ezt nem tudhatom.
A
SZŰZ Eszti
néni tényleg semmit se mesélt?
Na mindegy. Szóval az elején csak a
Kisdedhez kellettem,
mert jó a seggem. Aztán a papi felfedezte bennem a
lelki társát, mint egy búzabimbót. Meg én találtam ki, hogy a milliomos nő és a
koldus mindjárt első éjszaka ne
dugjanak, mert az túl hollywoodi fíling. És maga szerint?
MECÉNÁS Szerintem
mi?
A
SZŰZ El tetszik innen
menekíteni Eszti nénit?
MECÉNÁS Még...erről
se volt így szó.
A
SZŰZ Pedig az király lenne.
Gáborral együtt.
MECÉNÁS Örömmel...segítenék,
higgye el nekem, csak...
A Szűz súgva.
A
SZŰZ Pedig
lehet, már csak meg akarom mondani a
papinak,
hogy ne szívja már magát, mert az anyám úgy se engedné meg se őt, se Tamást. Mivel még csak
tizenhét éves vagyok, és
normális nő különben se szül gyereket egy férfinak se.
Ugye, hogy ebben is van igazság?
MECÉNÁS Ó,
hát...kiskegyed talán még csakugyan túl fiatalka ahhoz,
hogy...
A
SZŰZ És
magának tényleg full meg tetszett gazdagodni Amerikában?
MECÉNÁS Hát...mondhatnám...talán
kevésbé...
A
SZŰZ Nem
baj, ezért jó pasi maga. Az meg tök cuki, ahogy majdnem meg tetszett
szöktetni Eszti nénit az ómamához.
MECÉNÁS Nos,
akkor jó éjszakát...
A
mecénás menekül kifelé.
A
SZŰZ A
papi régeben mesélte a presszóban, hogy maga meg Eszti
néni már meg
voltak gyűrűzve, amikora Pista papi megjelent
Eszti néniéknél a
Zimmer Freiban tájképeket festeni a
Balatonról, és
volt hozzá egy 250-es Jawaja, aztán Eszti néni
meg csak nézett,
mint a moziban, és papi még aznap éjjel
szénné dugta az Eszti nénit. Ez tényleg
így történt?
MECÉNÁS Ha Virág úr így mesélte...
A
SZŰZ Nahát,
János papi, hogy magával milyen jót lehet dumálni!
Az
asszony csapja ki az ajtót.
ASSZONY Kriszta!
Őt békén hagyod!
A
SZŰZ Tessék?
ASSZONY Nem
mennél végre haza?
A
SZŰZ Most mi rosszat csináltam?!
MECÉNÁS Kisasszony, élmény volt önnel beszélgetni.
A
SZŰZ Nekem is. Ne kísérjem el a
kocsijáig?
ASSZONY Kriszta!
MECÉNÁS Nem szükséges.
Az asszony keserű nevetéssel
visszalép a baloldali helyiségbe.
A
SZŰZ És horkolni tetszik? Mert az
apám például horkolt.
MECÉNÁS Mit nem tetszik?!
A mester jön be, megtorpan a
hangokat hallva.
A
SZŰZ Szóval az nem lehet véletlen,
hogy a presszóban tőlem tetszett megkérdezni,
hogy ismerem-e a papiékat. Mert én hiszek a horoszkópban is, de az anyám
nem adott pénzt, hogy megvegyem az ehavit.
MECÉNÁS Hát ha csak ezen múlik...
A mecénás átad egy ötezerest a lánynak.
A
SZŰZ De most aztán tessék
beleszagolni a nyakamba!
MECÉNÁS Tessék?!
A
SZŰZ Mert ebben az egyben biztosan
igaza van a papinak. Hogy
a szag dönt el mindent. Mert lehetsz akármilyen szép, okos, kedves, gazdag,
meg minden, ha a szagod nem stimmel, akkor annak a
kapcsolatnak annyi.
MECÉNÁS De én nem akarom magát megszagolni, kérem!
A
SZŰZ Mért, milyen jegyben tetszett
születni?
MECÉNÁS Tudja a rák!
6; MECÉNÁS, A SZŰZ, ASSZONY, MESTER
A mester belép.
MESTER Patkós!
MECÉNÁS
Szevasz!
MESTER Mi van?
MECÉNÁS Na végre!
MESTER Te mit keresel itt?
MECÉNÁS Kérlek, én csak...
MESTER Kifelé innen!
MECÉNÁS Tisztázni akarnék valamit!
MESTER Anyádba!
MECÉNÁS Kérlek...
A mecénás megy ki, az asszony nyitja
a vasajtót, kiszól, így állítja meg.
ASSZONY Hadd tisztázza!
A mecénás megtorpan.
Az asszony a férjéhez fordul.
ASSZONY Gábort hol hagytad?
MESTER Felment Rozihoz.
ASSZONY Bocsánatot kért?
MESTER Nem kellett.
A mester elfordul tőle, a képhez
ballag. Benyúl a kukába, ott várja még
egy kevés pálinka. Azt
kortyolgatja, a festményt fürkészi.
A
SZŰZ Ilyen a papi! Tetszik látni,
János bá’, hogy milyen?
ASSZONY Kriszta. Én ma elbúcsúztam tőled néhányszor.
A
SZŰZ Én is!
A Szűz
durcásan távozik.
A mecénás az asszonnyal vált
pillantást, nem tudja, hogyan kezdje.
A mester rájuk se nézve.
MESTER Mire vártok? Ti is mehettek ám!
MECÉNÁS Nézd, István...
MESTER Igen?
MECÉNÁS Nekem az eszemse se jutott, hogy belezavarjak
a kettőtök,
illetve a hármótok ?) életébe, de....
MESTER Igen?
MECÉNÁS És miután Eszter beszámolt néhány dologról,
magam tanácsoltam, hogy
forduljunk vissza, és...
MESTER Honnan vissza?
MECÉNÁS De nem azért jöttem, hogy feleslegesen
magyarázkodjak.
A mester tekintete elszakad a
festményről.
MESTER Hanem?
MECÉNÁS Eszter mesélt a tervedről.
MESTER Hogy öngyilkos leszek?
MECÉNÁS A képregényedről.
MESTER Az hülyeség.
MECÉNÁS És úgy döntöttem, hogyha elfogadod, én támogatlak.
MESTER Engem?
MECÉNÁS Mivel te vagy Eszter férje...és a fiatok...
MESTER Nincs rá szükségem.
MECÉNÁS Adok neked tízezer dollárt. Nem kölcsön. Adom.
Ezért kibérelhetsz egy normális lakást.
És
nyersz jó pár hónapot a szabad alkotásra.
Nem
kell...ilyeneket pingálnod. Elkészítheted azt a
”képregényt”. Vagy ha valami
jobb eszedbe jutna...
MESTER Mi bajod van a megszabdalt, vak
Kisdedemmel?
MECÉNÁS Ezzel?
MESTER Nem tetszik?
MECÉNÁS De.
MESTER Na azért...
MECÉNÁS Elfogadod a segítséget?
A mester a sarkán billeg. Megissza
a pálinka alját.
Eszterhez fordul.
MESTER Asszony? Te mit mondasz?
ASSZONY Te döntesz.
MESTER Én, mi?
ASZZONY De nagyon köszönjük, János...
MECÉNÁS
Ez a legkevesebb. És ha elkészülsz, Pista, talán
abban is tudok segíteni,
hogy valahol New Yorkban keresünk
egy galériát, ahol, aki...
MESTER Nem kell.
MECÉNÁS Paracsolsz?
MESTER Nem kell a pénzed.
MECÉNÁS Nem?
MESTER Eszter! Kísérd ki innen a barátodat!
Az asszony keserű mosollyal nyújtja
a karját a Mecénásnak.
Az még szólna, de belátja, minek.
MECÉNÁS Hát akkor...talán...isten veled. Viszont ha
meggondolnád
magad...én természetesen
tartom a...
A mester csak rálegyint.
A vörösborért megy, azt is
meghúzza.
Aztán megint meghúzza.
Visszaballag a képhez, Jézus
szemével bíbelődik újra.
Az asszony tér vissza.
ASSZONY Lefordult az autópályáról. Bevitt Érdig.
Ott felszálltam egy sárga
buszra.
A mester nem reagál. Az asszony
bemegy a baloldal helyiségbe.
7; MESTER, JENŐ, ASSZONY, GONDNOK
Az előtérben Jenő jelenik meg, nagy
kínban.
Benéz, visszalép, benéz, rászánja
magát.
JENŐ Ő..., jó estét-e, művész úr!
MESTER Szevasz, Jenő!
JENÔ Elnézést, hogy zavarom-e, kérném. Én csak az a helyzet,
hogy alighanem itt felejtettem valahol a mobilom, és... kéne, mert ha kérdezné a Margit... Nem tudom-e, tetszik-e érteni?
MESTER Hallom, megbasztad az ágyamon Rozit.
JENŐ Röstellem, de...mi férfiak-e, hehe ...
Hogy hogyan esett ez meg velem is,
azt ne tőlem ne tessék kérdezni, mert ez nem derülne
ki amúgy a jellememből...
Szóval itt van az a rohadt telefon? Megkeresném, ha meg
tetszik engedni, és ennyi-e.
MESTER Megittad a boromat is.
JENŐ Hétfőn meghozom.
MESTER De a szeretőddel is közöltem, hogy én nem
hétfőn, hanem
most akarok nagyon berúgni.
JENŐ Kérem...be van már zárva minden.
MESTER A kisközért még nyitva van.
JENŐ Hozom! Csak hadd keressem meg a
telefonomat!
MESTER Akkor keresd, Jenő!
Jenő nekilát a szisztematikus
keresésnek. Az ágyon matat.
Az asszony jön ki, kezében fürdéshez
való cuccal. Átmegy a műtermen.
JENŐ Csókolom, Virágné! Csak...keresek
valamit...mert...
ASSZONY Felmegyek aludni.
MESTER Jó éjt.
ASSZONY Holnapra megfőzöm a pacalt. Akarod?
MESTER Tehát megbocsátasz.
ASSZONY Gyűlöllek.
MESTER Akkor jó.
ASSZONY János jó ember.
MESTER Sunyi kis fasz.
ASSZONY Nem igaz.
MESTER De nem hagysz el?
ASSZONY De.
MESTER Ámen.
Az asszony kimegy.
Csend.
A mester Jenőnek.
MESTER Talán egy marslakót festek Szűzanyával.
Máriának fájdalmas Mona
Lisa mosolya lesz, és esdeklő tekintete.
A marslakómnak meg három gülü
szeme. Atya, Fiú, Szentlélek. Száj. Ami azt
üvölti egyre: ÉÉÉHES VAGYOK, MAMA! Hozzál nekem
embert!
Jenő csak nem találja a telefonját.
JENŐ Kérném, ugye, nekem az nem
természetem, hogy zavarjak,
de a Margitom az egy olyan,
hogyha engem kérdez, akkor
nem tudok hazudni. Illetve hazudni
azt tudok, ugye, de nem
jól. Mindig lebukok. Már ha kérdez.
De ha nem kérdez, mert
egy
pillanatra úgy érzi, hogy nincs mit, akkor nem... De hogy a
művész
úrnak még ilyenkor is festeni tetszik! Hát ez is csak
egy robot lehet így, kérem, vagy
tévednék-e?
Jenő közben felmászott az ágyra, és
most éppen úgy négykézláb fordult
a mester felé, ahogy a Szűznél
láttuk. A mester felhördül.
MESTER Várj!
JENŐ Hogy?
MESTER Ne mozdulj!
JENŐ Ne mozduljak? De hogy ne mozduljak?
MESTER Maradj úgy!
JENŐ Na jó! De hogy?
MESTER Fogd be a szád egy percre, kérlek!
JENŐ Már hogy én? Na jó, egy percre...de
mért-e?
A mester szabad ecsetcsapkodásba
kezd.
A festmény megtelik fehér
foltokkal, pacákkal.
MESTER Na végre! Így jó lesz.
JENŐ De micsoda?
MESTER A konfetti!
JENŐ A micsoda?
MESTER Hogy ez eddig nem jutott az eszembe!
JENŐ Mármint a konfetti?
MESTER Rengeteg benne a szabad mozgás.
Jenő rémülten felpattan,
szembedordul a mesterrel.
JENŐ Tessék engem a művész úrnak ilyen
irányban békét hagyni!
MESTER Mondhatnám úgy is: ha feldobják, aláhullása kiszámíthatatlan.
JENŐ Mégis inkább hazudok Margitomnak
valamit?
MESTER Így ha kilóra mérjük össze, a konfetti többet
ér például Prométheusz májánál, a Madonna mosolyánál, sőt, magánál egy döglött
kutyánál vicsorgásánál is. Bár ott azért sokat nyomnak a latba az örvénylően
kavargó döglegyek. Szóval a konfetti hullásában szeretném ábrázolni a káoszt, a
lét egy adott pillanatába merevítve.
JENŐ Hát az...bizonyára...jó szép lesz...de súlyos sűrgősséggel
mennem kell már e.
MESTER A maga segge! Jenő! Ezt sose godoltam
volna. Hihetetlen!
JENŐ De én nem vagyok olyan!
MESTER Egy kérdés van hátra?
JENŐ Engem ne tessék kérdezni!
MESTER Konfetti ügyben se?
JENŐ Ahhoz se értek!
MESTER Létezhet-e a káosznak pátosza?
JENŐ Naná, hogy nem értem!
MESTER Ugyan miért ne?
JENŐ Az én Matgitom szex közben is mentolos
cukorkát
szopogat.
MESTER Ember nélkül nincs és nem lehet.
JENŐ Majd
hétfőn...ha meg tetszettek találni...
MESTER A káosz pátoszát, Jenő?
JENŐ A telefonomat!
Jenő menekül ki.
Éppen beleütközik a gondnokba, aki
jön befelé, eléggé törődötten.
JENŐ Nahát, hogy tetszik-e tudni?
GONDNOK
Mit?
JENŐ Mindegy...
Jenő eltűnik, a gondnok utána
szólva.
GONDNOK
Ez se jó kérdés ám! Mit tudok? Mit kéne
tudnom?
És milyen problémához
képest? Miféle lehetőségek
horizontján? A világvége,
mint egyfajta vonzó opció?
Áááá...
A gondnok a postás után legyint,
körülnéz, aztán bemegy a műterembe.
Megfürkészi magának a mestert, a
képet.
MESTER Mi van, Géza úr? Maga is sík ideg?
GONDNOK
Ezeknek?
MESTER Igaza is van.
GONDNOK
Amúgy naná, hogy ingerült vagyok. Én kitől kapom meg
a pénzemet? Mert ismerem ám
a kifogásokat, itt jön ki a
könyökömön, az kurva
szentség.
MESTER Ejnye, maga nem szokott káromkodni.
A gondnok nekilát a kukákat
ellenőrizni és kitologatni.
GONDNOK Ez se az én dolgom lenne ám. Ezeket az utcára
ki.
MESTER Akkor ne tegye meg.
GONDNOK De nem jönnek be érte! Hajnalban meg nem
kelek
fel veszekedni.
MESTER Ebben az esetben mégis kénytelen lesz.
GONDNOK
Higgye el, Virág úr, eléggé megvizsgáltam én ezt a
problámát is. És még ezzel
kapcsolatban se találtam meg
az adekvátan feltehető
kérdést.
A gondnok kitol egy kukát.
A mester lassan csurgásig
összepacázta a festményt.
A gondnok tér vissza.
GONDNOK Mondják a baleknak, csináld! Aztán akkor van
más választásom?
Nincsen. Aztán kapom érte
megbecsülést? Kapok ám a szemem alá.
A
Bódogné nem járt itt?
MESTER Rég nem láttam.
GONDNOK
A Vető látta az aluljáróban működő telefont keresni.
MESTER Aha...
GONDNOK Én előre szóltam neki, hogy ott nem talál
MESTER Nem, mi?
GONDNOK
Szidónia is makacs, akár egy öszvér.
MESTER Ő is csak nő.
GONDNOK Bodogné? Hát...lehet. Ma találtam egy
barbibabát.
MESTER Az nő?
GODNOK Csak egy baba.
A gondnok kitol egy kukát, jön
vissza a következőért.
GONDNOK Akkor
lassan lehet ám visszarendeződni.
MESTER Korán van még, nem?
GONDNOK Magának.
A gondnok kitolja a következő
kukát.
A mester leteszi az ecsetet, nagyot
nyújtózik, aztán a kaneszterhez megy,
szomjasan meghúzza.
A gondnok tér vissza.
MESTER Holnap
nem festek arcot.
GONDNOK Kinek? Jézusnak vagy Máriának?
MESTER Talán
egyiknek se. Nem lesz nekik se szemük, se orruk,
se ajkuk, se álluk...csak valami gyöngyházfényben
felsejlésük.
Már ha meg bírom pingálni. Régen simán ment volna.
GONDNOK
A mi korunkban lassan minden
régen történt.
Manapság meg csak
hablatyolunk össze-vissza.
MESTER Kér bort?
GONDNOK Nem.
A mester cihelődik, bemászik a
kukájába, a kanesztert viszi magával.
A gondnok segít neki.
MESTER Tehát azt mondja, már egyetlen
szavunk mögött sincsen
semmi jelentős
tartalom?
GONDNOK Minek
kéne lennie?
MESTER Nem
tudom. Az árnyéka se?
GONDNOK Minek az árnyéka?
MESTER És ha nincs mit mondanod,
legalább hallgass?
GONDNOK Á, dehogy! Fecsegni jó.
A gondnok kitolja a következő kukát
is.
Az előtérben körülnéz.
Megigazítja a művirágot a
kisasztalon lévő vázában.
Sötét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése